Rákfarkfű
Rákfarkfű (növ., Pimpinella L., bipenella, bábairefű Csapónál), ernyős fű. Levele szárnyalt, gallérja és gallérkája többnyire nincs, virága fehér, pirosló, ritkán sárgás. Termése tojásdad, lapított, gyakran majd ikergömb. Mintegy 70 faja (hazánkban 5) az északi földgömbön, Afrika déli részén és D.-Amerikában terem. A P. Saxifraga L. (az igazi csabaire a Balatonnál) többnyári-gyökerü, alsóbb levélkéje kerekded, fürészelt, a vérfőéhez, valamint a Poteriuméhoz is hasonlít, azért össze is tévesztik velük. Virága fehér, ritkán rózsaszin. A nép fogfájást gyógyít vele. A rossz fogat gyökerével szokás áskálni, tőle kitörik és kihull. Különben, valamint a P. magna L. gyökere (földi tömjén), officinális, sajátságos bakszagu, nagyon csípős ízü. Éteres olaj, gyánta, cukor és benzoésav az alkotó része. A R. faja mind tápláló takarmányfű. A P. Saxifraga fiatal levele salátának is jó, éteres olajától a sörnek sajátságos íze van. Görögországban régen is, ma is ételnek főzik. V. ö. Borbás, Csabaire (Földr. Közl. 1894, Nyelvőr 1896). Az ánizsos R. v. bécsi kömény, l. Anizs.
