Ragusa,
Ragusa, 1. (Dubrovnik), Dalmáciában az ugyanily nevü kerületi kapitányság és kat. püspökség székhelye, a San Sergio lejtőjénél és lábánál, (1890) 7143, mint község 11 177 lak., selyemáru-, bőr- és likőr- meg kitünő olajkészítéssel; Hercegovinába irányuló tranzito-kereskedéssel; hajósiskolával. A város szélén levő kikötő Porto-Cosson nagyon kicsiny és azért a nagyobb hajók a 9 km.-nyire fekvő gravosai kikötőben állapodnak meg. Legszélsebb (10-12 m.) és leghosszabb utcája a Stradone v. Corso. A tiszta külsejü és a velencei építkezésre emlékeztető város legérdekesebb épületei: a székesegyház, értékes templomi kincsekkel; a Palazzo comunale; a rektori palota (1338-1424) velencei ízlésü épület, román ízlésü oszlopokkal; az Onofrio di Cava és Giovanni Orsini tervei szerint készített előcsarnokkal; jezsuita, dominikánus és franciskánus kolostorok; 1 franciskánus templom R.-t magas falak veszik körül számos toronynyal, aminők a Torre di Menze (1462). E falakon kivül erősségek (San-Lorenzo), Revellino, Margherita, Imperial, ezelőtt Napoleon és Lacroma a közeli ugyanily nevü szigeten) és védik. Külvárosai: Pille és Ploce. R.-t a VII. sz.-ban epidaurumi menekültek alapították, midőn ezt a szlávok feldúlták. 1204-ig a bizánci birodalomhoz tartozott, ekkor velencei felsőség alá vetette magát; 1358. pedig Nagy Lajos fenhatóságát ismerte el. A Balkán-félsziget belsejével folytatott kereskedés gazdaggá tette és igy képessé lett a XIV. és XV. sz.-ban vétel útján megszerezni a Narenta és a Cattarói-öböl közt fekvő területet. A török hatalom terjeszkedése következtében 1440-től kezdve ennek adófizetőjévé lett, de egyébként önállóságát és arisztrokratikus köztársasági alkotmányát megtartotta. Az Afrika körül vezető tengeri út fölfedezése és az 1667-iki nagy földrengés kereskedelmét és gazdagságát csaknem egészen tönkre tette. 1806. I. Napoleon megszállotta és Marmont-t tette kormányzójává, felruházván őt a R.-i hercegi címmel. 1811. az újonnan alapított illiriai királyságba olvasztatott be, amelylyel együtt 1814-ben Ausztriához került. V. ö. Engel, Gesch. d. Freistaates R. (Bécs 1807); Vojnovics, Történelmi vezető R.-ban (szláv nyelven 1893). Gelcich, Dello sviluppo civile di R. (Ragusa (1884); Gelcich és Thallóczy, Diplomatarium Ragusanum. R. és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Összeállította Gelcich József. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Thallóczy Lajos (Budapest 1887).
2. R., város Siracusa olasz sziciliai tartományban, 8 km.-nyire Modicától, az Erminio mély völgyében, vasút mellett; két községből áll; ezek: R. superiore (24 341 lak.) és R. inferiore (6380 lak.), pamutfonással, szövéssel; olaj-, bor-, sajtkereskedéssel; a közeli sziklákban számos barlanggal; kapucinuskolostorral, templommal, amelyben szép orgona van.
