Ráértés,
Ráértés, a nyelvtudományban a nyelvérzéknek az a működése, melylyel egyes szók vagy szóelemek idővel új jelentést vesznek föl. E jelenség különösen fontos a nyelvtani alakok fejlődésében. Kimutatták p., hogy a magyar t főnévképző régebben tv-nek hangzott (l. Halotti beszéd) s hogy ebben a v volt az igazi főnévképző, de elveszvén, jelentését ráértették a t-re: hit, élet stb. (a hites társnak maiglan ismeretes eredetibb hitves alakja).
