Radowitz
Radowitz József, porosz tábornok és államférfiu, a magyar Radóczy-család ivadéka, szül. Blankenburgban 1797 febr. 6., megh. 1853 dec. 25. Katonai pályáját 1812 dec. a vesztfáli tüzérségnél kezdte. A lipcsei csatában megsebesült és fogságba is esett. 1823. porosz szolgálatba lépve, Albrecht herceg katonai tanára lőn. 1828. a berlini katonai iskola tanárává, 1830. pedig a tüzérség táborkarának fejévé nevezték ki. Ez idő alatt barátkozott meg a trónörökössel, a későbbi IV. Frigyes Vilmos királylyal. 1836. mint porosz katonai meghatalmazott jelent meg a szövetséges gyülésen, 1842. pedig követségben járt Karlsruhe, Darmstadt és Nassau udvarainál. 1846. kiadta a Wer erbt in Schleswig? (Karlsruhe) c. röpiratát és klasszikus könyvét: Gespräche aus der Gegenwart über Staat und Kirche (Stuttgart 1846, 4 kiad. 1851), mely Waldheim álnéven jelent me gés általános feltünést keltett. 1847 nov. és 1848. márc. havában R. Bécsben járt, ahol az osztrák kormánynyal Németország újjáalkotása felől értekezett. Deutschland u. Friedrich Wilhelm IV. (Hamburg 1848) c. röpiratában kimutatja, hogy a porosz királyt erre a lépésre nem az 1848-as mozgalmak, hanem már régebbi elhatározás indította. A frankfurti parlamentben mint a szélő jobbpárt vezére szerepelt. Kisérletet tett arra nézve, hogy a három király szövetségének megalkotása által a német uniót Poroszorzság vezetése alatt létrehozza. Ezt a politikát követte 1849. a porosz kamarákban és 1850 márc. havában az erfurti parlamentben is. 1849 május óta ténylegesen, 1850 szept. 27. óta pedig forma szerint is vezetője volt a porosz külügyi politikának és ebben az állásban nyilt ellenállásra biztatta a porosz királyt Ausztriával szemben. A király azonban nem hallgatott rá, amiért R. nov. 2. állásától megvált és Erfurtba vonult vissza, ahol megirta a Neue Gespräche aus der Gegenwart (Erfurt 1851, 2 köt.) c. művét, melyben Németország újjászervezésével foglalkozik. 1852 aug. a király újra magához hivatta és akatonai oktatásügy igazgatójává nevezte ki. R. ez időtől fogva főképpen az irodalom terén buzgólkodott. Megemlítendők: Fragmente (a Gesammelte Schriften 4. és 5. köt., Berlin 1852-53, 5 köt.); Ikonographie der Heiligen, ein Beitrag zur Kunstgeschichte (Berlin 1834); Die Devisen u. Mottos des späteren Mittelalters (u. o. 1850). V. ö. Frensdorff, Jos. v. R. (Lipcse 1850); Fischer F., R. (Historisches Taschenbuch 1874. évf.). - Fia R. József Mária, szül. 1839 máj. 19., 1873 óta athéni követ, majd a német birodalom külügyi hivatalának előadó tanácsosa. 1882. Konstantinápolyba, 1892. Madridba nevezték ki nagykövetnek.
