Radetzky
Radetzky régi cseh nemes család. Első, ismeretesebb őse R. Ádám Henrik (megh. 1550.); egyéb kiválóbb tagjai: János György br. (1609-1891), aki a 30 éves háboruban a svédek ellen harcolt és I. Lipót császártól a bárói rangot kapta. Vencel Lipót (1704-81), részt vett a 7 éves hároruban és 1764. grófi rangra emelkedett. Két fia, Péter Özséb és Vencel Ignác szintén kitüntették magukat a 7 éves háboruban. Az előbbi által alapított ág most is virágzik és ebből származott R. János Jószef tábornagy (l. o.). A család jelenlegi feje József gróf, szül. Grazban 1884., R. Tivadar grófnak s nejének, Liebig bárónőnek legidősebb fia.
R. János József Vencel Antal Ferenc Károly gróf, osztrák tábornagy, szül. Trzebnitz nevü cseh kastélyban (tabori kerület) 1766 nov. 2., megh. Milanóban 1858 jan. 5. Katonai kiképzését 1781-1784-ig a Theresianumban nyerte és 1784. hadapród lett egy vasasezredben; 1788-89. mint Lacy ordonnance-tisztje a török háboruban harcolt s 1793-96. részt vett a németalföldi és a felsőolaszországi harcokban a franciák ellen. 1799. alezredes s Melas szárnysegéde lett s miután a Trebbia és Novi mellett vívott ütközetekben kitünt, nov. 5. ezredessé nevezték ki. A marengói ütközet után átvette az Albert herceg vasasezredének vezényletét, mely ezred élén 1800 dec. 3. kiváló vitézséggel harcolt Hohenlinden mellett. 1805. vezérőrnagyi minőségben Itáliában helyeztetvén át, itt a Davidovics hadtestében mint dandárparancsnok kitünő szolgálatokat teljesített. 1809. az 5. hadtesthez beosztva mint az elővéd, majd a hátvéd parancsnoka számos ütközetben újabb jelét adta vitézségének és a IV. hadtestben altábornagyi és hadosztályparancsnoki rangot nyert. 1809. hősiesen harcolt a wagrami csatában; 1813. a hő hadi szállás főnökévé s ahadi tanács tagjává tették, mely minőségben azosztrák hadügy újjá szervezését nagyban elősegítette; 1813-14. mint Schwarzenberg herceg táborkari főnöke Kulm, Lipcse és La Rothiere mellett fontos szolgálatokat tett és ő dolgozta ki az 1814-iki hadjárat, illetve a szövetségesek hadi tervét. 1815. újra a felső rajnai hadseregnek táborkari főnöke lett. A francia háborukat követő hosszu béke idején mint lovas hadosztályparancsnok előbb Sopronban, majd Budán szolgált s 1821-29. ugyanitt Ferdinánd főherceg adlátusa volt. 1829. Olmütz parancsnokává s lovassági főparancsnoknak nevezték ki. 1831. febr. Felső-Itáliába helyezték át, ahol mint Frimont utóda átvette az osztrák csapatok (109 000 emer) fölött a fővezényletet. 1836. elnyerte a tábornagyi rangot. Az 1848 tavaszán kitörő fölkelés alkalmából (márc. 18.) erőszakal iparkodott Milanóba a mozgalmat elnyomni, de 5 napi véres utcai harc után (márc. 23.) 15 000 emberrel Verona falai mögé húzódott vissza s a Mantova és Veronába állomásozó csapatok összevonása által seregét 35 000-re növelvén s felhasználva az ellenfél tétlenségét, máj. elején újból támadólag lépett föl. Máj. 6. előnyomult Veronából és Santa Lucia mellett megverte a szárdokat, egy merész oldalfordulattal pedig Mantova mellett átkelvén a Minción, máj. 29. hatalmába kerítette a Curtatone-vonalat, mire a Mincio mentén fölfelé vonult. Tulajdonképeni célját azonban, Peschiera felszabadítását nem érte el, mely vár máj. 31. az olaszok előtt kapuit megnyitotta. Két hónapi fegyverszünet után R. Veronából hirtelen újból a Mincio felé nyomult és jul. 23-26. Sommacampagna, Custozza és Volta mellett teljesen széjjel verte a piemonti sereget, mire aug. 6. bevonult Milanóba. Aug. 9. újabb fegyverszünetre lépett az ellenféllel, melynek értelmében ez utóbbi kénytelen volt Lombardiának még megszállva tartott összes erősségeit az osztrákoknak átadni. Mihelyt Albert Károly 1849. márc. 10. a fegyverszünetet felmondotta, R. átkelt a Ticinón s márc. 23. Novara mellett döntő győzelmet aratott a szárdok fölött, ami által az osztrákok uralmát a lombard-velencei királyságban újból helyreállította. S miután kemény ellenállás után aug. Velence is meghódolt, R. ezentúl mint a II. (olasz) hadtest főparancsnoka és a lombard-velencei királyság főkormányzója erélyesen, mondhatni vaskézzel őrködött a közrend fölött. R. Neumarktnak (Krajnában) és Rzidkónak (Csehországban) ura lett s 1852. a krajnai rendek határozata folytán a Thurn birtokot is nyerte éltefogytiglan jutalmul. 1857 febr. 28., 72 évi szolgálata elteltével a császár az ősz és Ausztriában s különösen Bécsben fölötte népszerü hadvezért saját kérelmére nyugdíjazta, kit minden lehető módon kitüntetett. R. tetemei a wetzdorfi mauzoleumban (Bécs mellett) tettek nyugalomra. 1858. Prágában, 1892. pedig Bécsben nagyszerü lovagszobrot emeltek neki, Olmützben pedig azt a házat, melyben szüleivel lakott, emléktáblával jelölték meg. Leghiresebb arcképei Adamtól valók. A most a Schmelzen épülő félben levő új gyalogsági laktanyát R. nevéről keresztelték el. Az újabb osztrák tábornokok sorából R. a leghiresebb és ő reá vonatkoznak Grillparzernek 1849. költött sorai is: In deinem Lager ist Österreich. Neje Strassoldo Franciska grófnő volt (1779-1854) kitől összesen 8 gyermeke születette. Ezek közül Friderika Alexandrát (szül. 1816.) Wenckheim Károly gróf vette nőül.
