Paracelsus
Paracelsus Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus, a jatrokémiának legkiválóbb művelője, szül. Einsiedelnben (Svájc) 1493 dec. 17., megh. Salzburgban 1541 szept. 24. Tanulmányainak befejezése után beutazta csaknem egész Európát és mint nagyhirü csodaorvos tért vissza; 1525. a baseli egyetemen a gyógyászat tanára lett. Mint filozofus sürgeti a természet megismerését kisérletek útján. A tudás tárgy a nagy világ: makrokozmosz és a kis világ, az ember: mikrokozmosz; ebből kell megismerni amazt, amabból meg emezt. Minden való, az ember is, földi, látható és égi, láthatatlan testből áll, mely utóbbi spiritusnak neveztetik. Az emberben ehhez még hozzájárul a lélek, az emberi erkölcsi része. A legfőbb tudomány az orvostan, melynek három oszlopa van: filozofia, asztronomia, teologia, s mint gyakorlati tudomány még egy negyedik tudományra támaszkodik, az alkémiára. Minden igyekeztét a tudomány terén oda irányította, hogy a Galenus-féle orvosi tanokat a tudományból kiküszöbölje és ezek helyett a saját nézeteit juttassa érvényre. Ő mondotta ki, hogy a kémiának célja nem az aranycsinálás, hanem gyógyszerek készítése; kereste ő is a bölcsek kövét, de a célból, hogy gyógyszereket készíthessen, amelyek a testet konzerválni és az életet meghosszabbítani képesek. Ő is elfogadta Basilius Valentinus ama nézetét, hogy az emberi test kénesőből, kénből és sóból áll, amelyeknek megfelelő arányától függ a test egészsége. P. szerint a kén tulsúlya a szervezetben látz és pestist, a kénesőé hűdést és búskomorságot, a sóé pedig hasmenést és vizibetegséget okoz. Némely betegség okául a test nedveiből kiváló váladékokat u. n. tartarust tartotta. P. igen sok kémiai készítményt (kéneső- és ólomvegyületeket stb.) állított elő különféle növényekből és szervetlen anyagokból; ő volt az, aki az orvosi tudományba utatt nyitott a kémiának. Iratainak száma 364, amelyeket jobbára németül irt meg; követői ezek közül többet latin nyelvre is lefordítottak. Nevezetesebb művei: De tinctura physicorum; Thesaurus thesaurorum alchemistorum; De metallorum transmutationibus et caementis; De mercuriis metallorum. Műveinek összes kiadása Baselben 1589., 10 köt.; Strassburgban 1616-18., 2 köt.; Genfben 1658., 3 köt. jelentek meg. V. ö. Schubert és Sudhoff, P.-Forschungen (M. m. Frankfurt 1887-89). Családjának egyik ága Eperjesen vert gyökeret, hol P. József a XVII. században mint városi főjegyző, egy másik P. pedig mint gyakorló orvos működött. (L. még Orvostudomány története.)
