Pappenheim,
Pappenheim, 1. Gottfried Henrik gróf, császári tábornok a 30 éves háboruban, szül. a P. nemzetségnek treutlingeri ágából, annak ősi fészkén 1594 máj. 29., megh. Lipcsében 1632 nov. 17. Tanulmányainak Tübingában történt befejezése után beutazta Francia-, Angol-, Spanyol- és Olaszországot s 1614. visszatért Németországba, ahol kat. hitre tért, mire I. Mátyás császár birodalmi udvari tanácsossá nevezte ki. Majd Zsigmond lengyel király hadseregében szolgált és Ál-Demetert oroszországi útjában elkisérte, ezután pedig Miksa bajor választófejedelemnek, a kat. liga fővezérének szolgálatába állott. 1620. a Fehérhegy mellett vívott csatában Schlick gróf gyalogezredét megtámadta s döntőleg hatott a győzelem teljes kivívására; ő maga 20 sebtől borítva, lováról lehanyatlott s csak másnap akadt reá egy vallon katona. Az 1623. regensburgi birodalmi gyülésen maga a császár avatta őt lovaggá és egy vértesezred (a hires pappenheimiek) parancsnokává tette. 1620. négy véres ütközetben (Efferding, Gmunden, Vöcklabruck és Wolfseck, nov. 15-30) a bajor uralom és a kat. ellenreformáció által elkeseredett pórokat győzte le Felső-Ausztriában. Azután az alsószász-dán háboruban vett részt s Wallenstein első lemondása s Tilly császári generalissimussá történt kinevezése után ennek parancsnoksága alatt lovassági tábornokká neveztetett ki. 1631 máj. 30. Magdeburg csellel való bevételében és kifosztásában katonái kiváló szerepet játszottak. A lützeni csatában a már-már győzedelmeskedő svédeket visszaszorította. E pillanatban azonban P. két golyótól halálosan megsebesült. Erre Lipcsébe szállították, ahol másnap meghalt. V. ö. Hesz G. H., Graf zu P. (Lipcse 1855); A 30 éves háboruról szóló munkák.
2. P. Károly Tódor Frigyes gróf, bajor tábornok, szül. 1771 márc. 17., megh. Pappenheimban 1855 márc. 10. 1783. osztrák szolgálatba lépett s 1792. II. Ferencnek koronázásán mint birodalmi marsall jelen volt; majd részt vett a Franciaország ellen viselt hadjáratokban; 1793. Cateau-Cambrésis, 1794. Charleroi és Fleurus mellett harcolt; ezután kilépett a hadseregből. Mediatizálása után bajor szolgálatba lépett, 1809. a trónörökös tábornoki szárnysegédje lett s 1813. dandárt vezényelt, melylyel az okt. 30. Hanau mellett vívott csatában a Kinzig-hidat védelmezte. Az 1814. hadjáratban Wrede alatt Hüningen és Schlettstadt ostrománál működött, részt vett a bécsi kongresszuson s 1815-ben a bajor hadsereg újjászervezésénél dolgozott s több diplomáciai küldetésben részesült. Később táborszernagy s végül a király szárnysegédje lett.
