Pánszlávizmus,
Pánszlávizmus, politikai irány, mely a szláv törzseknek, jelesül az oroszoknak, ruténeknek, cseheknek, vendeknek, tótoknak, horvátoknak, szlovéneknek, szerbeknek, bosnyákoknak, bolgároknak stb. orosz főnökség alatt való egyesülését tűzte ki céljául, «hogy az összes szláv folyamok orosz tengerbe folyjanak». Keletkezésének időpontja a 40-es évekre esik. Előhirnöke volt az irodalmi téren való egyesülés eszméje, melyet első ízben a magyarországi tót Kollár János (l. o.) pendített meg leghatározottabban. Az eszme Oroszországban nagy visszhangra s buzgó képviselőkre talált, annak a felfogásnak előtérbe tolásával, hogy az orosz birodalom nem csak a görög keleti keresztényeknek, hanem az összes szláv törzseknek hivatott s természetes védnöke. A P. politikai céljánál fogva kétségtelen, hogy az eszme megvalósítására közvetlenül irányzott cselekmény felségsértés (btkv 127. §), s az eszme mellett való nyilvános izgatás is büntetendő. Érdekes jelenség, hogy a lengyelek a pánszláv mozgalomtól mindenkor távol maradtak.
