Palmira
Palmira (Palmyra), az ótestamentumban Thadmor, a pálmák városa, hires ókori város, melyet a hagyomány szerint még Salamon király alapított egy oázison pihenő-állomásul a pusztát járó karavánok részére. P. az Antilibanon és Eufrát közt feküdt s a római-parthus háboruk idején sokat szenvedett mindkét fél katonáitól. A római császárság koráig mindamellett nagyban fölvirult és kivált kereskedelmi tekintetben mint Kelet és Nyugat áruforgalmának közvetítője szerepelt. Hirnevének tetőpontjára azonban csak akkor emelkedett, midőn a Kr. u. III. sz.-ban a római birodalmat belső zavarok emésztették és királya Odenathus külön P.-i birodalmat alapított, mely felesége, Zenobia alatt nemcsak hogy tovább fennállott, de sőt Egyiptomra és Elő-Ázsiára is kiterjeszkedett. Aurelianus császár 273. rövid fennállás után megsemmisítette ezt az országot és az ekkor kiállott ostromot a város sohasem tudta többé kiheverni, noha Justinianus helyreállította és mint fontos végvárra nagy gondot fordított rája. Azóta egyre hanyatlott és régi helyén (most Tedmur nevü arab városka) csak nagyszerü romjai (kivált a nap templomának maradványai) beszéltek a hajdani dicsőségről, mig ismételt ásatások egyre több érdekes anyagot hoznak napfényre, mely P.-ra vonatkozik. 1893. Müller egy P.-i ritualis feliratot mutatott be a filologusok bécsi vándorgyülésén, mely domborművel is el volt látva és egy Strapes nevü istenségre vonatkozik. V. ö. Wright W., an account of P. and Zenobia (London 1895); Wood, Bouverie és Dawkins, Ruins of P. (u. o. 1753); Waddington és de Voque, Inscriptions de Syrie (Páris 1870) és Abamelek-Lazarev hg. műve P. (orosz nyelven, Pétervár 1885).
