Öröklésre való érdemetlenség.
Öröklésre való érdemetlenség. Az öröklés feltételezi, hogy a részesített személy az örökhagyó vonzalmán vagy a vér kötelékén alapuló közeli viszonyban álljon az örökhagyóhoz. Ez a feltevés azonban megsemmisül, ha a részesített az örökhagyó ellen oly cselekményt követ el, mely egymáshoz való viszonyukat erkölcsi alapjaitól megfosztja. (l. Kitagadás). Az öröklésre érdemetlen az öröklséi rend megállapításánál figyelembe nem jön, hanem ugy tekintendő, mintha az örökhagyó előtt halt volna meg. A biró az érdemetlenséget hivatalból nem veheti figyelembe; valamint más esetekben, midőn az örökség jogosulatlan kézbe jut, ugy itt is az érdekelt felek közbelépésétől függ jogaik érvényesítése. Az érdemetlenségre nem lehet hivatkozni, ha az örökhagyó az érdemetlennek megbocsátott. A megadott bocsánat vissza nem vonható s az örökhagyó akarata elég erős arra, hogy az érdemetlenséget megszüntesse, de arra nem, hogy újra felélessze. A bocsánat azonban lehet feltételes, p. függővé tehető az örökhagyó haláláig tanusítandó magaviselettől.
