Öröklés
Öröklés vagy átöröklés, az organikus világban uralkodó azon törvény, hogy a szülők sajátosságai, testiek csak ugy mint lelkiek, részben vagy egészben átszállnak ivadékaikra (átörökítés). L. Darvinizmus. - Ö. v. örökösödés. Az ember halálával vagyona egy v. több más személyre száll át. Ezt az átszállást Ö.-nek; azt, aki a vagyont hátrahagyja, örökhagyónak és a hátrahagyott vagyont, tekintettel az örökhagyóra, hagyatéknak, tekintettel arra pedig, akire marad, örökségnek nevezzük.
Törvény szerint (végrendelet hiányában) az örökség első sorban az örökhagyó leszármazóit (lemenőit) illeti. Leszármazókon értjük az örökhagyó törvényes gyermekeit, ezeknek törvényes gyermekeit (unokáit), ezeknek törvényes gyermekeit (másod-szépunokáit) és igy lejebb. A törvényes gyermekekkel egy tekintet alá jön: a) a vélt házasságból született gyermek; b) az utólagos házasság által törvényesített gyermek; c) a kir. kegyelem által törvényesített gyermek törvénytelen anyján kivül törvényesíttető apjával is törvényes öröklési kapcsolatba lép és az apja hagyatékában való öröklés szempontjából teljesen egyenjogu a törvényes leszármazókkal; d) az örökbe fogadott gyermek és leszármazói az örökbe fogadó után azonképen örökölnek, mint a törvényes gyermekek; de az örökbe fogadó az örökbe fogadott után törvényes öröklési joggal nem bir. Az örökbe fogadott gyermek eredeti vérségétől el nem szakad; minélfogva vér szerinti azülői, valamint rokonai utáni törvényes öröklési joga változást nem szenved. Ha az örökhagyó után több gyermek maradt, végrendelet hiányában az osztály köztük egyenlő. Olyan gyermeknek helyébe, aki az örökhagyó előtt halt meg vagy aki kiesett, az ő gyermekei, mint törzse lépnek; ezé a törzsé az, ami a gyermekre (törzselődre) jutott volna és a gyermek gyermekei (unokák) közt az osztály egyenlő. Ezek a szabályok állanak az örökség további leszállására nézve és megoszlására nézve is. - Ö., hitvestársak között, l. Hitvestársi öröklés és Özvegyi öröklés.
