Őr
Őr (Evr), a magyarban eredetileg rabszolgát jelentett, melyet csak azután szorított ki a közhasználatból a szláv szolga szó. 1092. Szt. László meghagyta, hogy «akinél a Carchas - birónak András király s Béla herceg idejében történt odaitéléséből valamely város- vagy falubeli találtatik azok közül, akiket őröknek vagyis rabszolgáknak neveznek, azt a Nagyboldogasszony napjára a királynál bemutassa; aki az ilyet letartóztatja, kétszeresen fizeti meg birságát; aki pedig hozzá való jogát be akarja bizonyítani, a mondott napon jelenjék meg s bizonyítsa be». De 1093. őröknek nevezik a határszélekre vigyázókat is (Custodes confiniorum, qui vulgo ewrii vocantur); 1246. a hadsereg biztosító (elő- és utó-) csapafát is ekként hivták (Custodes exercituum, qui vulgo Eur dicuntur). Őrnek hivták 1272-31. a kémek földét (terra speculatorum) s 1327. őrnagyságnak a kémek kapitányát. - Őr, a katonaságnál, l. Őrszolgálat. - Őr, a vasutnál, l. Pályaőr.
