Ovidius
Ovidius Publius, O. Naso, római költő, szül. Sulmóban (a mai Solmona), a pelignók földjén, Kr. e. 43 márc. 20., megh. Tomiban (küsztendse) Kr. u. 17. Lovagi családhoz tartozó atyjának kivánságára a közpályára lépett, melynek alsóbb rendü fokozatait minden fáradság nélkül sikerült elérnie (egymásután volt triumvir capitalis, decemvir stlitibus iudicandis, majd itélő biró is). Ugyanekkor atyja kivánságára egy olyan nőt vett feleségül, akitől idegenkedett. Rideg tűzhelyénél a költészet ápolásában keresett és talált vigasztalást, melyhez egészen visszatért, mihelyt ezt külső viszonyai és az Augustus által rendes medrökbe visszatérített közállapotok megengedték. Barátai a következők voltak: Aemilius Macer, Propertius, Ponticus Macer, Bassus. Hosszabb külföldi utazás után (Athén, Szicilia, Kis-Ázsia) 27 éves korában megirta Medea cimü drámáját. Irt verses szerelmi levelezést, pajzán tankölteményeket és lirai költeményeket, egyidejüleg pedig ugy első nejétől, mint egy másodiktól is elvált és harmadik házasságra lépett egy Tabia nevü szép özvegyasszonynyal, aki Augustus családjával rokonságban állott. Ekkor állította össze epikus költeményeit, midőn Kr. u. 9. olyan csapás érte, mely egész pályáját megszakítá. Augustus egy vétségért, melynek részletei ismeretlenek (O. csak annyit vall be, hogy valamiről verset irt, amit el kellett volna hallgatnia és valaminek szemtanuja volt, amit nem lett volna szabad látnia), Tomiba száműzte a költőt, ahol a kényes, római úri modorhoz szokott költő, távol szeretteitől panaszokkal töltötte meg utolsó műveit és egészen megtörve kért kegyelmet előbb Augustustól, majd ennek utódjától, Tiberiustól, de hasztalan: ott hagyták, ott is kellett meghalnia. Művei (a elveszett Medeát ide nem értve) a következők: Apistolae v. Heroides, mitologiai hősnők levelei távollevő kedveseikhez, tehát helyzetköltemények, melyek utóbb külön műfajjá alakultak ki (összesen 21, melyből azonban a filologiai kutatás csak 9-et tart kétségtelenül eredetinek); Amorum libri III., szerelmes versek, sok változatossággal és nagy közvetlenséggel megirva. Medicamina faciei v. formae, töredéknek maradt tanköltemény a hölgyek szépítőszereiről és toilette-titkairól; Ars amandi v. ars amatoria, tanköltemény a szerelemről, a maga nemében páratlan alkotás, mely a költő fő műve; Remediorum amoris liber unus, hogyan kell a méltatlan szerelem bilincseiből szabadulni; Metamorphoseon libri XV., az összes átváltozások története kezdve a világ teremtésétől egész Julius Caesarnak csillaggá való változásáig. Tristium libri V. és Eipistularum ex Ponto libri IV., amaz száműzetésének ecsetelése, emez barátaihoz intézett panasz, ugyancsak száműzetése helyéről; Ibis, haragos támadás egy valaki ellen, aki a távollevő költőt Rómában rágalmazta, feleségét szerelmi ajánlatokkal üldözte s a száműzött vagyonának utolsó romjait hatalmába keríteni törekedett; Fastorum libri VI., a római naptárnak és a jelesebb ünnepségeknek poétikus magyarázata; Halieutica, tanköltemény a Fekete-tengerben előforduló halakról: ennek azonban csak jelentéktelen töredéke jutott reánk.
