Ossolinski
Ossolinski, 1. György, a szendomiri vijvoda fia, szül. 1595., megh. 1650. A svédekkel 26 évig tartó fegyverszünetet kötött (1635) Stuhmsdorfban, s II. Ferdinántól hercegi rangot kapott; 1643. kinevezték Lengyelország főkancellárjának s mint ilyen elnökölt a thorni vallási dispután 1645. Egyes beszédei Danzigban jelentek meg 1647. s gyakrabban később is. V. ö. Kubala, Jerzy O. (Lemberg 1883).
2. O. József Miksa, Tenczyn grófja, szül. Vola-Mieleckán 1748., megh. 1826 márc. 17. A varsói jezsuita kollégiumban tanult s aztán tagja lett annak az irodalmi körnek, melyet Ágost Szaniszló Varsóban maga körül gyüjtött. Midőn Lengyelország első fölosztása után birtokai osztrák fenhatóság alá jutottak, O. 1789. Bécsbe került, mint a galiciai rendek követségének tagja; I. Ferenc valóságos titkos tanácsossá és a csász. könyvtár igazgatójává nevezte ki. Ezen minőségében igen sok szláv régiséget, főleg ó-lengyel irodalmi emlékeket gyüjtött össze, melynek külön intézetet (O.-intézet) emelt Lembergben s a galiciai rendekre hagyott. Ez az intézet (alapíttatott 1817.) r1826.nyilt meg; igen nagy (körülbelül 100,000 kötetes), leginkább lengyel művekből álló, vagy Lengyelországra vonatkozó könyvtára, továbbá gazdag képtára, érem- és fegyvergyüjteménye van; saját könyvmyomdája 1828-32. és 1862-69. egy tudományos folyóirtot (Czatopismo maukowe, később Biblioteka) adott ki. O. legnevezetesebb műve: Wiadomosci historyczno-krytyczne do dziejów litartury polskiéj (3 köt., Krakó 1819. a 4. köt. kiadta Bielowski, Lemberg 1852). O. öregségére megvakult s ekkor mondta tollba Rozmyslania slepego c. kötetét; hagyatékából jelent meg: Wieczory badenskie (Krakó 1852), kisértetes történetek. V. ö. Szádeczky L., O.-levéltár (Századok 1881).
