Olvasókönyv,
Olvasókönyv, az az iskolai könyv, amelynek segítségével a tanulókat egyrészt a folyékony, értelmes és szép olvasásban gyakorolják, másrészt pedig a nemzeti irodalomba bevezetik. E mellett az O. az anyanyelvi oktatás szolgálatában áll, amennyiben mintaszerü nyelvi előadásával nagy mértékben hozzájárul a tanulók helyes nyelvérzékének megerősitéséhez. Régebben az olvasás gyakorlására az iskolában külön O.-et nem használtak, hanem e célra az egész nemzetnél nagy becsben álló irodalmi vagy pedig vallásos művek szolgáltak. Az első O.-ek szerkesztésénél kivált a közhasznu ismeretek közvetítésére törekedtek. Minthogy az elemi iskolákban a hittanon, irás-olvasáson és egy kis számtanon kivül mást nem tanítottak, az O. útján akartak az egyes ismeretágakból egy-egy keveset a tanulól szellemi birtokába juttatni. Igy jött létre az u. n. enciklopédikus O., amely nem volt egyéb, mint valami kevés tudnivaló minden tudomány köréből, a különféle kivonatos tankönyveknek rövid kivonata. A középiskolai O.-ek pedig arra szolgáltak, hogy a tanulók szépízlését fejleszszék és szellemi látókörét szélesbítsék. Újabban a nemzeti O. kezd tért hódítani, amely nevéhez híven, a nemzeti nevelésnek akar eszköze lenni s ehhez képest leginkább a nemzeti nép- és műköltés idevágó termékeiből, a hazai történelem, néprajz, stb. köréből válogatja meg anyagát.
