Ólommérgezés.
Ólommérgezés. Hevenyen ritkán, idült mérgezés alakjában igen gyakran fordul elő. Az idült fémmérgezések között mindenesetre a leggyakoribb. Minden ólomvegyület mérgező, akár gáz, akár por, akár oldat alakjában jut a szervezetbe.
A heveny mérgezés néhány feljegyzett esete ólomcukorral, ólomecettel és ólomfehérrel történt, mely anyagokat más, ártatlannak véltekkel tévesztették össze. Az ólomecetből 20-25 g. a halálos adag, az ólomcukorból több, az ólomfehérből ugy látszik még több, de 2-3 g. már mérgező, 10 g. pedig súlyos betegséget okoz. A heveny mérgezés tünetei néhány perc v. néhány óra mulva lépnek fel, legkésőbben ólomfehér után, legelőbb ólomecet után. Tünetek: égő fájdalom a szájban, torokban, bárzsing mentén, gyomorban, majd émelygés, hányás, tejfehér v. sárgás hányadék, nagy szomjuság, kólika, hasmenés; ritkán a kólika mellett szorulás. Mindehhez szédülés, főfájás, bódultság, kicsi, szapora pulzus és légzés, ikraizomgörcs járulnak, az arcvonások aggódók, izgatottság van jelen, egyes testhelyek érzéketlenekké lesznek, végtagok bénulnak, végre eszméletlenség áll be. Szerencsétlen végződés esetén a halál a 2-4-ik napon következik be; gyógyulás esetén a javulás néhány óra alatt már mutatkozik; nem ritka, hogy a heveny mérgezés lefolyása elhúzódik s idültbe megyen át. Gyógyítás a gyomornak és bélnek kimosásában, mekanikus úton vagy hánytatók és hashajtók segélyével kitisztításában s igy a mérgek eltávolításában áll. Ezután glaubersó vagy keserüsó adandó, melyek vegyi ellenszerek, mert az ólomvegyületekkel oldhatatlan s igy nem mérgező kénsavas ólomoxidot alkotnak. A budai keserüvizek mindkét vegyületet tartalmazván, s mindenütt gyorsan kaphatók lévén, a legalkalmasabb ellenszerek, melyek akár a gyomor- és bélmosás előtt is helyesen adagolhatók. Tannin és tannintartalmu gyószerek vagy házi szerek (tea, fekete kávé) szintén célszerüek.
Az idült mérgezés akkor fejlődik, ha kisebb mennyiségü ólom hosszu időn át nap-nap után jut a szervezetbe, leginkább a gyomron át. Véletlenség v. gondatlanság az oka, s a mérgezések leginkább ipariak, gyakran technikaiak és háztartásiak, ritkán medicinálisak. Az ólom a legkülönfélébb alakban szükséges az iparban, technikában s igy a munkások épp ugy mint mások is néha egészen gyanutlanul veszik fel azt a szervezetbe (l. Iparokozta betegségek s a hozzá mellékelt kimutatás). Medicinális mérgezés leginkább sokáig külsőleg használt ólmos vizekből (Goulard-viz), ólomtapaszokból (diachylon-tapasz) fordult elő. Gyermekek, nők, alkoholisták, piszkos, gondatlan egyének erősebben diszponáltak a mérgezésre, mint mások.
Hogy mennyi ólom hozza létre az első mérgezési tüneteket, nem tudjuk. Az ólomvegyületek felszivódása minden nyálkahártyáról megtörténhetik; az oldatatlanok itt oldhatókká (ólomfehérje, zsirsavas ólom) változnak át. Némelyek szerint a sértetlen bőrről is lehető a felszivódás. Az ólomfehérje a szöveterek útján a vérbe jutva, útóbbival a test különbözőbb szerveibe eljut, de különböző mennyiségben rakódik le, amit alighanem a szerv vegyviszonyai határoznak meg; legtöbb ólom rakódik le a szájban, de sok a vesében, csontokban is. A szervezet méregtelenedése lassan történik; főleg a vizelet és epe útján választatik ki az ólom, kevesebb a többi váladékkal. Mig az ólom a szervezetben tartózkodik, igen sok irányu zavart idéz elő, s főleg négy irányban hat károsan: az általános táplálatra, a bélhuzamra, az izmokra s a központi idegrendszerre. Minedenekelőtt senyvesség (cachexia) támad: a bőr halvány szürkés, vérszegély, a test lesoványodik, a körmök töredeznek, a bőr viszket, rajta kelések támadnak. A foghús szürkés ólomszegélylyel bir (ólomkéneg), a száj bűzös, étvágytalanság, undor jelentkezik, a beteg mindent fémes izünek érez, a kedély rossz, álmatlanság, gyöngeség mutatkoznak. Az érverés gyér, 70-80 helyett 40-50 egy perc alatt. Egyes helyei a bőrnek érzéketlenekké lesznek, a végtagok, főleg a kezek remegnek (tremor saturnicus), gyengébb vizkórság lép fel a bokák körül. Ez az általános kép, melyhez egy idő mulva mint első ijesztő tünetcsoport lép fel hosszasan tartós s leküzdhetetlen szorulás (1-2 hétig), esetleg hasmenéssel váltakozva, majd óriási kólika, mely szinte megsemmisítő fájdalmakkal jár, percekig tart, alább hagy, majd ismétlődik; a roham alatt a has behúzódik, deszkakeménynyé lesz., közben eredménytelen székelési és vizelési erőltetés, kínzó szomjuság mutatkoznak, esetleg hányás is. A roham alatt az érverés még ritkább, mint különben. Egy hét alatt a rohamok önként is megszünnek, de nem a betegség, mely halad a maga útján. Új tünetcsoport lép fel, az artralgia v. jobban mondva mialgia saturnia. Éjjel rohamban fellépő hasogató, metsző izomfájdalom ez, mely főleg az izületeket boritó izomtömegekben jelentkezik (könyök, váll, térd); a fájdalmakat remegés, izomgyengeség kisérik. A fájdalmak nyomásra csökkennek, hidegre fokozódnak, 7-8 napon át ismétlődnek, majd kezelés nélkül is eltünnek. Ezen tünetcsoportot az ólomhüdés (paralysis saturnina) váltja fel. Erre jellemző, hogy legelőször csupán csak a felső végtagok feszítő izmai vannak bénulva; néha nem is terjed a bénulás, néha azonban más izomcsoportokra is átmegyen. A két felső végtagon szimmetriás a bénulás. A bénult izmok rohamosan elsorvadnak, faradikus villamáramra össze nem húzódnak. Önkényt ez a hűdés el nem mulik, legfeljebb kissé javul, gyógyításra is csak hónapok mulva használható a két végtag. Ritkább tünetcsoport az ólmos vakság (amblyopia és amaurosis saturnina), midőn legtöbbször a kólikaroham végén a látás mindkét szemen hirtelen elvész, a nélkül, hogy szemtükörrel valami okát megállapitani lehetne. A szembogarak tágak, merevek; a látás pár óra v. nap mulva önkényt visszatér, vagy pedig, különösen ha a látás lassan gyöngült, látóideggyuladás és sorvadás támad, mely állandó rossz látásra v. vakságra is vezet. Legsúlyosabb tünetcsoport, mely elhanyagolt esetekben mint a változatos kórkép utolsó és pedig tragikusan végződő felvonása észlelhető: az enkefalopatia saturnina (l. o.) A közegészségi közigazgatás feladata az iparban nélkülözhetetlen ólom ellen védeni a munkásokat épp úgy, mint a nagy közönséget s ezt minden művelt állam közigazgatása meg is teszi, amennyiben lehető.
A kifejlődött mérgezés gyógyítása a tünetek szerint igen változó, de legtöbbször eredményes. Minden ólombetegnél egyaránt azon kell lenni, hogy a szervezetből az ólmot kiküszöböljük, ami hugy- és epefejtő ásványvizekkel, közönséges vizzel eszközölt u. n. montre-ivókurákkal, izzasztó fürdőkkel (gőzfürdő, hévfürdők, kénes hévvizek, meleg kénmájfürdők, melyek otthon készülnek), hashajtó ásványvizekkel (budaiak) történhetik meg. A jódkálium gyógyszerül adása is célszerü e mellett. Az ólomkólikát nagy adag opiummal kezeljük, mely szer az ólmos szorulást is megszünteti régi tapasztalat szerint. Az artalgiát meleg fürdőkkel, meleg pépekkel, az ólmos hűdést sztrichninnel és villamáram (faradikus és galvanikus áram) alkalmazásával és masszirozással, a megvakulást pilokarpinnal, az agyi tüneteket klorálhidráttal, paraldehiddel, morfinnal kezeljük. V.ö. Bókay Árpád, Gyakorlati fontosabb mérgezések (Budapest 1895).
