Ólomkarbonát
Ólomkarbonát (szénsavas ólom). Az ólomnak egy normális és több bázisos karbonjával ismerjük. A normális O., PbCO3 a természetben is előfordul (l. Fehér ólomérc) és az aragonittal izomorf. Mesterségesen ugy készül, hogy ólomacetát-oldatot ammoniumkarbonát-oldattal elegyítenek és a keletkezett csapadékot vizzel jól kimossák. Hófehér szinü, alaktalan por, mely higított salétromsavban vagy ecetsavban pezsgés közben igen könnyen feloldódik. Az iparra nézve ennél sokkal fontosabb az a bázisos O. (cerussa, ólomfehér), amelynek összetételét 2PbCO3 Pb(OH)2 képlet fejezi ki. Ezt a vegyületet a legrégibb, az u. n. hollandi eljárás szerint ugy készitik, hogy alkalmas fazekakba csavaralakulag összehajlított ólomlemezeket tesznek és ecettel öntik le. Az ilyen módon megtöltött fazekakat ólomlemezzel befödve és egymásra rakva lóganajjal betemetik. Bizonyos idő letelte alatt a levegő az ecetsav behatása folytán az ólomból bázisos ólomacetát képződik, amely a lóganajból fejlődő széndioxidtól nehány hét alatt bázisos O.-tá alakul át, amelyet aztán az ólomlemezekről leütögetnek. A bázisos O. vakitó fehér szinü, nehéz, vizben oldhatatlan alaktalan por, amely ha gipsszel, vagy bárium-szulfáttal nem volt hamisítva, higított salétrom-savban vagy ecetsavban maradék nélkül feloldódik. Száradó olajokkal, kencével eldörzsölve a legkitünőbb és a legjobban fedő fehér festéket szolgáltatja, amelynek csak az az egy hátránya van, hogy idővel a kéntartalmu gázoktól egészen megbarnul, mert lassanként a fekete szinü ólomszulfiddá alakul át. Használják ezenkivül arcporok, kenőcsök (fehér ír) előállítására is; ebből készül kevés gummis vizzel összedörzsőlve és táblaalaku darabokba sajtolva az u. n. Kremserweiss (fehér plajbászpor), amelyet szintén gógyszerül és kendőző szerül használnak. Az O.-ok is igen erős mérgek..
