O'Connor
O'Connor, 1. Feargus Eduárd, ir agitátor és a chartismus úttörője, szül. connorvilleban (Cork) 1796., meg. Londonban 1855 aug. 30. Ügyvéd volt, midőn 1832. képviselőnek választották. A parlamentben kiméletlen bátorsággal, merészséggel harcolt az elnyomott Irország érdekében, emiért ellenfelei 1835. újjáválasztásának megsemmisítését kieszközölték. Erre O., aki O'Connell mérsékelt politikájával különben sem tudott egyetérteni, Angliába költözött és az angol chartismus lelkes apostolává lőn. Bejárván az országot, élénk szinekkel ecsetelte a gyármunkások nyomoruságos helyzetét és a munkások részére politikai jogokat követelt. az ő elnöklete alatt tartották meg 1838 aug. 6. a birminghami chartista-gyülést is. Ezt követte a londoni nemzeti konvent, melynek egy általános munkásfelkelést kellett előkészítenie. Ez a terv azonban dugába dőlt, mert a munkások csak itt-ott fogtak fegyvertés midenütt véres fővel visszaverettek; a chartisták fő csapata, mely valami 8000 emberből állott, 1839 nov. 4. Newport mellett tönkre veretett. Erre a kormány avezéreket elfogatta és deportálásra itélte. O., akinek magában a felkelésben nem volt része, kikerülte e sorsot és a chartismus leveretése után Irországba távozott, ahol 1843. a repeal-mozgalomhoz csatlakozott. 1847. ismét bejutott a parlamentbe. A francia februári forradalom alkalmából megin összehivott egy chartista konevntet s a nép-charta érdekében hatalmas kérvényt nyujtott be 1848-ban a parlamenthoz, mely azonban azt figyelemre sem méltatta. Végül egy kommunisztikus elvek alapján szervezendő községet akart létesíteni, csakhogy a szükséges pénzösszeget nem tudta előteremteni. Ezek a kudarcok annyira megtörték O. szevedélyes lelkét, hogy elméje megzavarodott. 1852 jun. havában a tébolydába kellett őt szállítani, ahonnan csak 10 nappal halála előtt szabadult ki. V. ö. O'Connor Károly, The O'Connors of Connaught (Dublin 1891).
2. O. Tamás Power, irországi agitátor, szül. Athloneban 1848-ban. Eleinte hirlapirással foglalkozott és 1870. Londonba ment, ahol különböző hirlapoknál működött. 1880 óta az alsóház tagja lévén, lelke volt az ir pártnak, melynek érdekében körutat is tett Amerikába. Részt vett a landliga (l. Land league és Irország IX., 699) alakításában, sőt 1883. az ir nemzeti szövetésgnek elnöke lett. Az ir pártnak szakadása után az ant-parnellitákhoz csatlakozott, hive volt a Gladstone által inaugurált Home-rule mozgalomnakés ennek érdekében 1893. a Hyde-parkban óriási népgyüléstlétesített. Két lapot alapított (The Star és The Sun) lapvezére volt. Stilus tekintetében kiváló művei: Disraeli életrajza (1876) és a parnellita mozgalommal foglalkozó: The Parnell Movement (1885).
