Nyelvsíp
Nyelvsíp, sok fuvóhangszer lényegét alkotó hangtani készülék. Az ajaksíptól abban különbözik, hogy a rezgéseket nem megoszló légáram idézi elő, hanem időszakos, a rezgő nyelv okozta megszakítása a légáramnak. Részei: a sípcső (l. az ábrán: on), a fuvóka (m) és a rendesen kúpos alaku toldalékcső (R). Ha a sípcsőbe fujtatóból levegőt préselünk, ez a sípcsőben levő fuvóka résén a toldalékcsőbe jut. A fuvóka sárgarézből való félhenger, mely alul zárt, felül nyitott és itt a toldalékcsőbe torkollik. A félhenger metszési felületét rugalmas fémlemez födi, mely mintegy 1/3 részében a félhengerre van erősítve, mig többi része szabadon mozoghat. Ezen rész hosszát a (k) dróttal szabályozni lehet. Ha ezen lemez, az u. n. nyelv olyan, hogy a félhengerbe is hatolhat, akkor átcsapó, ha pedig a félhengert teljesen elzárhatja, de abba be nem hatolhat, akkor rácsapó. Az ilyen nyelvvel ellátott síp recsegő hangot ad s azért inkább átcsapó nyelvet használnak. Midőn a nyelv nyugalomban van, keskeny rést hagy, amennyiben nem fekszik szorosan a félhenger metszési felületére. Ha légáram jut a sípcsőbe, az a résen át behatolhat a fuvókába s ebből a toldalékcsőbe. Mivel az egész levegőtömeg nem juthat be egyszerre a résen át a fuvókába, a sípcsőben megsűrüsödik, ugy hogy ez a fuvókát egy pillanatra zárja; rugalmassága a nyelvet rezgésre indítja, miközben a csőben levő levegő is rezgéseket végez.
Nyelvsíp.
A fuvóka tehát időközönként zárva és nyitva van s a levegő időszakos lökései hozzák létre Weber Vilmos szerint a Ny. erőteljes hangját. A rezgések száma a nyelv rezgéseitől függ s igy a rövid nyelvvel biró síp magas hangot ad, mig a hosszabb nyelvü (s igy lassabban rezgő) mélyebbet. A hangmagasságra azonban befolyása van a toldalékcső hosszának és a megszólaltatás módjának is. Ha a toldalékcső oly hosszu, hogy a benne keletkező álló rezgések ugyanazon hangot adják, mint a magában rezgő nyelv, akkor a toldalékcső nem módosítja a hangot s ez nemcsak az alaphang, hanem valamely harmonikus felhang megegyezésekor is áll. Ha a toldalékcső hossza más, akkor a síp hangja fuváskor mélyebb, mint magáé a nyelvé, szíváskor magasabb. Ilyen Ny.-ot használnak az orgonáknál. Vannak másfélék is, t. i. lágy nyelvüek. Ilyenek a fából való fuvóhangszerek közül a klarinét, oboa, fagott; ilyenek továbbá a pléhből való fuvóhangszerek és végre ilyen az emberi hangszerv is. A lágy nyelvü fuvóhangszereknél a hang magassága tisztán a nyelv rezgéseitől keletkezett légrezgésektől függ. A trombitánál s a hasonló pléh-hangszereknél a szájhoz illesztendő fuvóka tölcsérszerü s a légrezgéseket a hangszert kezelő egyén ajkainak gyors rezgései hozzák létre, miközben az ajkak gyors váltakozásban zárulnak és nyilnak. A fából való fuvóhangszerek nyelve rugalmas nádlemezből készül. A klarinétnak egy széles nyelve van; az oboán és fagotton két nyelv van egymással szemben és csak vékony rés választja el egymástól. A szájüregben megsűrüsödött levegő nyomása a rést váltakozólag nyitja és zárja, tehát itt is időszakos légáram a hangébresztő. Egészen hasonlók a körülmények az ember hangszervénél is. L. Gége.
