Nyári
Nyári Sándor, műtörténetiró, szül. Zala-Egerszegen 1861 aug. 28. Tanulmányait itt, Bécsben és Berlinben végezte. A bécsi képzőművészeti akadémián Hanses tanítványa volt, s ott 1884. műépítészi képesítőt nyert. 1885 tavaszán Párisba ment, onnét Berlinbe, hol az egyetemen műtörténetet és bölcsészetet hallgatott. 1889. a kormány megbizásából Magyarországot utazta be, hol Mátyás-kori olasz renaissance műemlékek után kutatott. 1890. a lipcsei egyetemen bölcsészet-doktori oklevelet nyert. 1891. a nemzeti muzeum régiségtárában asszisztens és a műegyetemen a műtörténelem magántanára lett. 1892-ben felfedezte II. Rákóczi Ferencnek a szász király birtokában levő, reánk nézve addig ismeretlen, Mányoki Ádám által festett arcképét, s Csáky miniszter megbizta e művész életrajzának megirásával, mivégből beutazta Lengyel- és Szászországot. 1893. újabb tanulmányútra ment Lengyel- és Németországba, 1894. beutazta Olaszországot és Franciaország egy részét, 1895. pedig az ezredéves kiállítás érdekében Hollandiába, Angol-m, Francia- és Németországba, Szerbiába és Romániába utazott s ez utazásai közt szerezte be a műcsarnokban kiállított festményeket. Brocky Károly magyar festő munkáiból, ki Viktoria angol királynő udvari festője volt, egy egész kollekciót hozott haza Angliából, úgy hogy ezen kevéssé ismert művészt teljes nagyságában lehetett bemutatni. Külön megjelent művei: Der Portraitmaler Johann Kupeczky, sein Leben u. seine Werke (Lipcse 1889); A kassai székesegyház (Budapest 1896, német nyelven is), s ezenkivül számtalan műtörténeti értekezése, ismertetése és kritikája jelent meg a bel- és külföldi szak- és napilapokban. 1894 óta az országos képtár segédőre.
