Némajáték,
Némajáték, pantomimika, a drámai előadásnak az a faja, amelyben a cselekvény nem szavak, hanem a taglejtés által ábrázoltatik. A taglejtés, mely különben a szavalást kiséri és árnyékolja (a régieknél a taglejtő a szavaló mellett lépett fel), önállóvá lesz és maga fejezi ki a szenvedélyeket, érzéseket és cselekvényeket. Világos, hogy ez a műfaj is nagy szépséget és elevenséget fejthet ki. Az ókorban a pantomimoknak veszedelmes befolyásuk volt a közönségre és egyenesen az erkölcstelenség terjesztői voltak. Tiszta pantomimika ma már alig van gyakorlatban; hires N.-i szerep: Fenella a Porticii néma címü operában. N.-nak tágabb értelemben nevezik még ma is a szini előadás ama részét, mely nem szavakban, hanem arckifejezésben és taglejtésben nyilvánul. Ez kiválóképen a némajelenetekben történik, hol az előadó érzéseit már nem birja szavakba öltöztetni, hanem csak gesztusokban képes kifejezni.
