Negruzzi,
Negruzzi, 1. Konstantin, román novellairó és költő, szül. Jassiban 1808., megh. 1868. Első nevelését román és francia nyelven otthon kapta egy francia menekülttől. 1821. atyjával Oroszországba ment, hol Puskinnal ismerkedett meg, kitől az első költői lelkesedést kapta. Visszatérte után, 1824. a kincstárnál kapott állást. Majd képviselőnek választották s mint ilyen tiz éven át volt tagja a nemzeti gyüléseknek (1857-ig). Irt prózai, költői és drámai műveket s egyszersmind fordított is. Eredeti művei közt megemlítendők: Aprodul Purece, elbeszélő költemény; levelei egy barátjához (Heliade Radulescu), fontos kortörténeti rajzok s adatok a román társadalomról e század elején. Legjelentékenyebb azonban mint novellista. Novellái: Alexandru LapuSneanu; Regele Svediei; Sobieschi Si Romînii; Cetatea NeamTuluibreve s mások ma is elsőrendü termékei a román novellairodalomnak. Összes eredeti és fordított műveit Scrieri (Iratok) címen fia adta ki (Bukarest 1872, 3 köt.).
2. N. Jakab, az előbbinek fia, szül. Jassiban 1836. U. o., továbbá Bécsben, Berlinben tanult. Visszatérve hazájába a kereskedelmi jog tanárává nevezték ki az akkor még csak akadémiai ranggal biró jassii egyetemen. Igen korán foglalkozott az irodalommal s az 1866. megalakult Junimea (Ifjuság) irodalmi társaság őt bizta meg lapja, a Convorbiri literare (irodalmi beszélgetések) szerkesztésével, melyet sikeresen szerkesztett 1894. év végéig. E folyóirattal ő vezette be a nyugati irodalom eszméit a román irodalomba. Eredeti művei: Miron Si Florica, eposz öt énekben; Copibreve de pe natura (Természet utáni másolatok), szatirikus rajzok; Mihai vereanu (regény); Pe malul maribreve (úti rajzok). Újabban a román akadémia tagjává választotta. Bukarestben él mint egyetemi tanár.
