Nedváramlás
Nedváramlás (növ.), a tápláló nedv v. növénynedv felvezetése és szétáramlása a növényekben. A fákban a tenyészés időszaka alatt valóságos folyó képződik, mely a gyökérkék végein átárad felfelé, a törzsben emelkedik, az ágakban szétoszlik, mig végre a levelekből mint vizpára a levegőbe jut. A fa tehát mintegy bámulatos erejü vizemelő gép, mely a tápláló nedvet látszólag erőfeszítés nélkül 100, sőt több méternyi magasságba is képes felemelni, hajcsövesség s átszivárgás útján. A fákon két nedvmozgást v. N.-t különböztetünk meg. Az egyik egyenes irányban a gyökértől a levél felé halad, a másik pedig egy időben a szervezetnek minden élő részét táplálja. Számos tapasztalatból kiindulva tudjuk, hogy sem a szinfa, sem a bél nem okvetetlenük szükséges a N.-hoz, sőt a kérget is lehámozhatjuk s a fa életben marad. Ha a meghámozott fa elpusztulna, nem a nedv megakadása okozná, hanem a kiszáradás. Az út, melyen ez a hatalmas áramlás halad, a fás növényekben az edénynyalábnak fiatalabb, még kevésbbé fásodott farétege, a fa fehérje. Az áram a sejtfal anyagában is mozog. A nem fásodott szövetekben a vizáramlás lassu. A felemelkedő nedv tele van levegővel, kiömléskor buzog s olyan sziszegés támad belőle, hogy a régiek a fejszével vagdalt fában rejtőzködő hamadryadok fájdalmas nyögésének és sóhajtásának gondolták.
A N.-hoz járul a gyökér nyomása. Minthogy a gyökér több vizet szí fel, mint amennyit a növény megkiván, nyomást gyakorol, mely a már felvett vizet feljebb és feljebb kényszeríti, sőt gyakran (a pázsitféléken és aroideákon) cseppecskék képében a levél szélére és tetejére ki is sajtolja.
Ez áramlás útján a nyers táplálék, melyet a gyökér felszí, a levelekbe jut s ott átsajátítódik. Az átsajátító levelek a körlég melegsége, különösen pedig a napsugár segítségével a beléjök áramló vizet kipárologtatják. Erre táplálékkal terhelt új vizmennyiség ér a levélbe s így lassanként elegendő táplálék gyülik a növényben. A sejtközben összegyült vizpárát a növény a szájnyiláson bocsátja ki. A növények, különösen a fák táplálkozása e szerint nem csupán földbeli, hanem részben a levegő útján s a levélzet segítségével történik.
