Nap
Nap (lat. dies), az égbolt egyszerü látszólagos körülforgásának vagy a Napnak a Föld körüli egyszeri látszólagos forgásának tartama, helyesebben tehát a Föld tengelye körüli forgásának tartama, helyesebben tehát a Föld tengelye körüli forgásának tartama, viszonyítva azt vagy az állócsillagok rendszerére vagy a Napra magára; amaz a csillagnap, ez a napi nap. A csillagnap hossza eddigi ismereteink szerint és visszamenve a legrégibb erre vonatkozó észleletekre, állandónak mondható. A csillagnapot a tavasznapéjegypontnak felső tetőzésével kezdjük meg és 24 csillagórára, ezeket 60 percre, ezeket ismét 60 másodpercre osztjuk. A csillagnapban vagy részeiben kifejezett adatok az u. n. csillagidő. Minthogy a fentiek szerint a legegyenletesebb és legállandóbb mozgás a Föld tengelye körüli forgása, időmértékül a csillagidőt kellene használnunk és a csillagászatban fontos szerepet játszik is, mégis az emberek a Nap általános és feltétlen befolyása alatt természetszerüleg a Napnak láthatósága szerint mérték a napot és nem a csillagidő, hanem a napidő (l. o.) szerint számítottak; napnak vagy nappalnak közönségesen azt az időt nevezve, melyet a Nap a látóhatár felett tölt, szemben az éjjel vagy éjjellel. Már most a valódi napi nap a Napnak két egymásra következő delelése közti idő, vagyis a Föld tengelye körüli forgásának tartama viszonyítva magára a Napra. Minthogy azonban a Föld a Nap körüli útjában az év folyamán különböző sebességgel halad, tehát a Napnak látszólagos mozgása is egyenlőtleg, azért a valódi napi nap tartama igen különböző, még pedig leghosszabb - 24 óra 0 perc 30 másodperc - december 23. a legrövidebb - 23 óra 59 perc 39 másodperc - szeptember közepén. Azért éri el éppen ezen időtájt a valódi napi nap szélső értékeit, mert hossza attól is függ, mily szöggel hajlik az ekliptika, a látszólagos nappálya, az egyenlítőhöz; tudvalevőleg napfordulatkor, tehát dec. 23. a két kör majdnem párhuzamos, azért ilyenkor az equatoron való haladás ugyanakkora, mint az ekliptikában való mozgás, mig napéjegyenkor az ekliptikában való haladásnak csak csekély törtrésze lesz a keletre való nyomulás, ilyenkor tehát - szept. közepén - legkevésbbé marad el a déllőtől. Nem lévén igy egyforma a valódi napi napnak és igy részeinek sem a hosszasága, egy képzelt Nap mozgásán alapuló átlagos értéket, az u. n. középnapot használják (l. Napidő). Ennek tartama 24 óra 3 perc 56,55 másodperc csillagidőben és felosztjuk 24 egyenlő órára, ezeket 60 egyenlő percre, minden percet megint 60 egyenlő másodpercre; ezen középidőt adják óráink és ez van elfogadva a közéletben, még pedig mint helyi idő (l. o.) vagy esetleg mint zónaidő (l. o.).
Jelenleg a keresztény világban a napot az éjféllel kezdjük és általában kétszer 12 órát olvasunk; a keleti népek régente - és részben ma is - napnyugtával kezdik a napot. A csillagászatban a nap a deleléssel, tehát délben kezdődik és a 24 óra egyfolytában számíttatik; «jan. 8, 17 óra 20 perc» csillagászati középidő tehát annyi mint jan. 9-e 5 óra 20 perc reggel. A közönségesen napnak vagy nappalnak nevezett része az egész napnak csak az egyenlítőn teszi mindig a 24 órának felét, a Föld egyéb, az egyenlítő és sark-kör közti helyein különböző tartamu az évszakok szerint és csak a tavasznapéjegyenek idején 12 óra; amint azonban a Nap az egyenlítő fölé emelkedik, az északi félgömbön a nappalok hosszabbodnak és leghosszabbakká a nyári napfordulatkor lesznek. Aztán megint fogynak a nappalok, az őszi napéjegyenkor 12 órásak és tovább fogyva, a téli napfordulatkor legrövidebbek.
A sarkkörön a leghosszabb nap 24 óra; a sarkhoz még közelebb fekvő helyeken már a napfordulat előtt beáll az «éjféli Nap» tüneménye, mikor is a Nap többé nem nyugszik le. Az ilyen 24 órán tul terjedő nap tartama a sarkhoz való közeledéssel folyton növekszik és pedig 1 hónapig tart 67° 23´ földrajzi szélesség alatt, 2 hónapig 69° 51´ 3 hónapig 73° 40´, 4 hónapig 78° 11´, 5 hónapig 84° 5´ földrajzi szélességnél, végre magána a sarkon félévig. Természetes, hogy félév multán - a téli napfordulatkor - a folytonosan tartó napoknak megfelelően a folytonosan tartó éjjelek következnek, valamint hogy a déli félgömbön és sarkvidéken a leghosszabb, illetve folytonos napok a téli napfordulat idejére esnek. A rómaiak és görögök, valamint a zsidók és némely keleti népek a nappalokat és éjjeleket a különböző időtartamnak megfelelően évszakonkint különböző hosszuságu órákra osztották (horae temporales, ellentétben az állandóan egyforma órákkal: horae aequinoctiales). L. Időmérés, Napidő. - N. a jogban, l. Dies. - A napok nevei, l. Hét.
