Nagyszentmiklósi aranylelet
Nagyszentmiklósi aranylelet (l. a mellékelt képet), Szerb-Nagy-Szent-Miklóson (l. o.) 1799. találták s a bécsi császári muzeumban őrzik.
)
AZ UGYNEVEZETT "ATTILA KINCSE".
Közönségesen Attila kincsének (l. o.) nevezik. A felfedezett kincs huszonhárom nagyobb tárgyat foglal magában, korsókat, kelyheket, poharakat, nautilus alaku ifóedényeket, csészéket, egy ivó kürtöt, egy kisebb szelencét. Ez a kincs már az által is eltér a népvándorlási emlékektől, hogy tetemes része figurális kompozicióval díszes, holott ilyenek a népvándorlási korban felette ritkák. Ennek a leletnek tárgyai egyébiránt nem találnak analogiára sem a római, sem a bizánci, sem a szasszanida, sem a népvándorlási emlékeknél. Az egyik arany korsón a királyt látjuk, amint emberfejü oroszlánon lépést nyargal, s visszafordulva nyilát egy hozzá felugró párducra röpíti. A másik korsón a király a győzelmes csatából tér vissza, kényelmesen lovagolva a hátrakötött kezü gyalog foglyát üstökénél fogva magával ragadja. Mind a két korsón a hátsó jelenet ugyanaz, repülő óriási sas, mely egy meztelen leányt magával visz. A nautilus csészéken s a szelencén a művész fantáziájának elvadulását látjuk. Az oroszlán, tulok, sas és párducfejü, madártestü és szárnyu, halfarku alakok oly képtelenek, hogy azoknak párját hiába keressük, de az ornamentika ezen tultengésében is találunk bizonyos barbár stilt. Akaratlanul is eszünkbe jő Attila lakomájának leirása Priscus Rhetornál, midőn elbeszéli, mint ültek a nagy király asztalánál római polgárok, bizánci követek, germán törzsök fejedelmei, hunn főurakkal együtt s arany serlegekből hörpintették a bort, mig barbár dalnokok a nagy király hős tetteit megénekelték.
