Mosonyi
Mosonyi Mihály, a magyar zeneirodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Brand családi nevét 1859. változtatta magyarra. Szül. Boldogasszonyban (Moson) 1814., szegény vagyoni állásu szülőktől, megh. 1870 okt. 31. Már kora ifjuságában önszorgalma által többféle hangszeren megtanult játszani. Húsz éves korában Pozsonyba ment, s a nyomdászat mesterségével foglalkozott. 1835-ben sikerült neki mint házizongoramesternek előbb a Keglevich gróf s későbben a Pejacsevics grófi családhoz jutni, hol hét évet töltött, melyet egészen önkiképzésére fordított, s mikor onnan pestre tette át lakását, már mint kész zeneköltő folytathatta további működését. Mint pesti nemzetőr tevékeny részt vett az 1848-49-iki mozgalmakban, melyek lezajlása után egészen a zeneszerzésnek s magán zeneoktatásnak szentelte életét, kiható részt vevén az akkori fellendülésnek indult fővárosi művészeti törekvésekben. Megtanult nemcsak magyarul beszélni s irni, hanem érezni s lelkesedni is a magyar zene iránt. Már korábban feltünt egy részben magyar stilusu szimfóniájával, melyet Erkel F. mutatott be nagy tetszés mellett egyik filharmoniai hangversenyében, s Pusztai élet c. zongoraszerzeményével, melyet 1857. irt az Erzsébet-album számára. De működésének súlypontja voltaképen a 60-as évek kezdetétől indult ki, mikor egyik megalapítója lett az 1860. megindult Ábrányi K. Zenészeti Lapjának, melynek azután számos évig volt legbuzgóbb munkatársa. Ettől fogva minden irányban lankadatlan tevékenységet fejtett ki mint iró s zeneköltő, serkentve, buzdítva szóval, tollal és tettel a fiatal tehetségeket, s maga elől járván, folyton gazdagítván minden téren a magyar zeneirodalmat, mely a népdaltól kezdve a műdal, ballada, férfi- s vegyeskar, zongorairodalom, nagy zenei műformák s az operáig egyaránt mintaszerü alkotásokat köszönhet neki. Széchenyi gyásza, Ünnepi nyitánya, Kazinczy Ferenc emléke, Gyermekvilága, Tanulmányai, A magyarok tisztulásai ünnepe az Ung vizénél, Magyar balladái Arany és Tóth Kálmán szövegeire, Ébresztő s Szentelt hangok címü férfikarai; Szép Ilonka s Álmos operái mind oly alkotások, melyek maradandó értékes gyöngyei a magyar zeneirodalomnak. Majdnem két évtizeden keresztül részt vett minden művészeti mozgalomban s egyike volt a legkihatóbb tényezőknek. Élet- s jellemrajzát megirta Ábrányi Kornél (1872).
