Miller,
Miller, 1. Ferdinánd, az idősebb, német ércöntő, szül. Fürstenfeldbruckban 1813 okt. 18., meghalt Münchenben 1887 febr. 11. Münchenben tanult és Stiglmayr műtermében képezte ki magát, majd Párisban Soyernál tovább fejlesztette művészetét, s az ércszobrok új aranyozási módját találta föl. 1844. átvette a müncheni kir. ércöntöde igazgatását és Schwanthaler legtöbb szobrát ő öntötte ércbe; több mint 160 monumentális szobrot, kaput, lovascsoportozatot stb. öntött. - Fiai közül M. Ferdinánd, az ifjabb (szül. Münchenben 1842 jun. 8.), szobrász és ércöntő, atyjánál, majd Hähnalnál Berlinben tanult; számos alkotásai közt leghiresebbek Humboldt, Shakspere és Kolumbus kolosszális szobrai, melyet, ugyszintén többi (Maximilián-kút Bambergben, I. Vilmos lovas-szobra Metzben, a monumentális szökőkút Würzburgban stb.) műveit is a müncheni kir. ércöntöde öntötte ércbe. - M. Frigyes (szül. Münchenben 1840 nov. 10.), a kir. iparművészeti iskola tanára Münchenben, s mint aranyműves, véső és emaillirozó nevezetes, - M. Lajos (szül. Münchenben 1850 jun. 23.), atyja utódja lett a müncheni kir. ércöntöde igazgatásában.
2. M. János Márton, német költő, szül. Ulmban 1750 dec. 3., megh. mint székesegyházi lelkész és hitszónok u. o. 1814 jun. 21. Göttingában teologiát tanult 1770 óta és tagja volt az ottani költőkörnek, mely főleg dal- és balladaköltészetére kedvező befolyással volt. Fő műve Sziegwart c. regénye (1776), a Goethe Werherjének (1774) leghatásosabb utánzása, mely rendkivüli népszerüséget nyert, pedig tele van hamis érzelgősséggel (magyarra fordította Barczafalvi Szabó Dávid, 1786; Kazinczy F. is lefordította Szevári címen, de megsemmisítette e művét). Nem különbek többi regényei sem. Jobbak és igazabbak külteményei (Gedichte, 1783), melyek részben a népköltészet szellemében és alakjában irva, jól eltalálják a népdal üde hangját és sokáig (egy-két darab máig) tulélték M. regényeit. Életét megirta Kraeger 1893.; érdekesen jellemzi Schmidt Erik (Charakteristiken, 1886, 178-198. old.); v. ö. Lázár Béla, Sziegwart (Irodalomtörténeti Közlemények, II. 1893, 50-70. old.).
