Merengés,
Merengés, az a belső állapot, midőn gondolataink játékának engedjük át magunkat, elmerülünk bennük; midőn terveket csinálunk, azaz gyakorlati gondolatokat fűzünk egymáshoz, vagy midőn valamit meg akarunk elméletileg ismerni, vagy végre, midőn valamely esztétikai mű gondolatát meghányjuk-vetjük, mindig valamely határozott cél szempontjából kapcsoljuk össze gondolatainkat, mintegy cselekvő szerepet viszünk; a M.-ben inkább elszenvedjük gondolatainkat, nem valamely előre megállapított cél lebeg szemünk előtt, mely után törekszünk, hanem szabad tért engedünk gondolatainknak, amint jönnek, emlékeinknek, reményeinknek, aggodalmainknak. A M. hangulata csöndes, kontemplativ, nyugalmas, inkább melankoliára, mint vígságra hajló.
