Mega,
Mega, az ó-szlávoknál mezda, meja v. mesgya, eredetileg határt (mesgyét) s tágabb értelemben körülhatást, közigazgatási, katonai vagy kincstári területet jelentett. Először a tihanyi apátság alapító levele (1055), utóbb a Kálmán király törvénye használja ily alakban (37. fej.). Egy 1430. évi oklevél (Orsz. lt. Dl. 2298.) a határt közönségesen mesgyének (mesde), más szóval megyének (mege) nevezi. M. alatt értették az egyes nemzetségek által megszállt területeket is, minek legklasszikusabb példája Koppány Somogya. Néhol egyszerüen csak a földrajzi viszonyok folytak be a M. alakulására.
