Maior
Maior Péter, román történetiró és nyelvész, szül Mező-Kapuson 1753. megh. Budán 1827 febr. 14. Atyja Maior György esperes volt. Iskoláit Maros-Vásárhelyt, Kolozsvárt és Balázsfalván végezte. 1774-79. években Sinkaival együtt a római de propaganda fidehez jutott. Visszatérve, a balázsfalvi monostorban húzta meg magát, hol kedvelt tanulmányának, a történelemnek és nyelvészetnek élt, nem feledkezve meg szerzetesi hivatásáról sem. Midőn II. József rendelete folytán a szerzetesek száma tekintélyesen megcsappanta, ő is kilépett a szerzetesi rendből s magát Szász-Régenben pappá választatta meg, majd görgényi esperes lett. Sehogy sem tudván megférni Bob püspökkel, megvált plébániájától és 1809. könyvrevizor lett Budán a cenzuránál, hol 12 évet töltött. Ez állásában fog régen tervezett munkája sajtó alá rendezése és kiadásához. E mű az Istoria pentru inceputul Românilor (Buda 1812). Műve Engel ellen irányult, ki megtagadta a románságnak Traian légionáriusaitól való, sőt mindennemű római származását. M. tanai uralkodtak a történettudomány terén a románokat illetőleg Bössler és Hunfalvy idejéig. Nevezetessé tette magát emellett szótár-irásával is. A Klein (Micul) által megkezdett, Kolosy, Corneli által folytatott s a Theodorovics és Theodori által befejezett budai szótár (Lesicon românescu-latinescu-ungurescu-nemtescu, Buda 1825) irói közt ő volt a legjelentékenyebb és legtevékenyebb. Lehetőleg minden szót minden áron latinnak akarván feltüntetni, a ma már nevetséges eredményhez jutott. E szótár bevezetésében ő értekezik párbeszéd alakjában a román nyelv és nép eredetéről (Despre inceputul limbeibreve romîne) és ő irja latin nyelven a román helyesírás szabályait (Orthorgraphia romana sive Latino-valachica, una cum clavi, qua penetralia originationis vocum reserantur). Az irodalom más terén is munkás ember volt. Irt egy egyháztörténelmet (Istoria hisericeasca, Buda 1813); halotti prédikációkat (Propovedaniî, u. o. 1809); vasárnapi és ünnepnapokra való prédikációkat (Predice, u. o. 1810); s egy egyházjogi természetü munkát a román esperesek ereje kiváltsága és jogairól (Protopapadichia, kézirat 1795-ből). Irt neveléstani munkát a szülők kötelességeiről gyermekeik nevelése körül (Despre datoria parintilor de a scedillaî educa copiî bine, kézirat). Lefordította ezenkivül Telemaque-ot olaszból (Telemac, u. o. 1807).
