Mainz,
Mainz, Rajnai-Hessen nevü hesseni tartomány fővárosa, elsőrendü vár, egykori érseki, jelenleg püspöki székhely a Rajna és Majna összefolyásánál, több vasúti vonal mellett, (1891) 72281 lak., jelentékeny iparral; a különböző iparágak közül a bőr- és butorgyártás európai hirü; vannak ezenkivül egy konzervgyára, könyv- és műsajtói. A kereskedelem különösen a Rajna és Majna mentén jelentékeny, különösen élénk a bor- és zeneműkereskedés. M., mióta a vársáncokat kijebb vitték és a vasutat is körülvezették, jelentékenyen megnagyobbodott és megszépült. A Rajna hídját 1882-85-ig Thiersch tervei szerint Holzmann és Benckiefer építették. A nyilvános tervek közül a kiválóbbak: a Gutenberg-tér Gutenberg szobrával, a Schiller-tér Schiller szobrával (1862-ből) és a Császár-tér 14 katolikus temploma közül a kiválóbbak a dom (képét lásd az Építészet XI. mellékletén) 6 toronynyal, amelyek közül a legmagasabb 83 méter, belsejében 9 kápolnával és 14 oltárral. 978 és 1000 közt épült föl először, 1856-79-ig restaurálták. A szt. Ignácról elnevezett templomot szép plafond-festmények ékesítik. A profán épületek közt a kiválóbbak az egykori választó-fejedelmi palota 1678-ból, amelyben 1842 óta számos római és germán régiséget őriznek; továbbá az 1852. alapított római-germán muzeumot tartalmazza; benne van még a városi kép- és könyvtár (180000 kötet, 1100 kézirat, 2000 térkép), a természetrajzi és etnologiai muzeum. Egyéb jelentékenyebb épületek a nagyhercegi palota, az igazságügyi palota, a központi pályaudvar és a városi csarnok, nagy teremmel. A citadella délnyugati sarkában látható az ugynevezett Eigelstein, régi római falak, amelyeket a hagyomány szerint a légiók Drusus emlékére állítottak föl. Az 1871 óta kibővített erődítmények 5 km. hosszu vonalat alkotnak.
Az érsekség és város története. A mai M. helyén Kr. e. 13. Drusus Magontiacum nevü erősséget épített; ennek lábánál épült a város, amely azonban a népvándorlás korában több ízben földúlatott és 200 évig romokban hevert. Újabb felvirágzásának alapját Nagy Károly kiváltságok megadásával és szt. Bonifacius az érsekség megteremtésével vetette meg. A M.-i érsek választófejedelem és Németország kancellárja volt. Az érsekség a lunevillei béke megkötésekor 8260 km2 területet borított és mintegy 209000 lakost számlált. Az érsekek közül a kiválóbbak voltak: Bonifacius, aki 747. lett érsekké, Hrabanus Maurus (847-856), I. Hatto (891-913), Willigis (megh. 1011.), a M.-i dom építtetője, I. Adalbert (1112-1137), I. Konrád (1161-1200), Eppsteini Werner (1259-84), I. Nassaui Adolf (1373-90), Nassaui János (1397-1419), Isenburgi Diether (1459-63 és 1475-82), Brandenburgi Albert (1514-45), Schönborni János Fülöp (1647-73) és Erthali Frigyes Károly, az utolsó választó, aki 1802-ben halt meg. A lunevillei békében az érsekségnek a Rajna balpartján fekvő részét Franciaország kapta meg. 1803. pedig az érsekséget áthelyezték Begensbrugba, a M.-i érsekséget pedig már előbb püspökséggé alakították, amely 1829-ig Mechelnnek és azóta Freiburgnak van alárendelve. M. városa már a XIII. sz. közepén a rajnai város szövetség élén állott. A 30 éves háboruban 1631. a svéd király, 1635. a császáriak, 1644. pedig a franciák foglalták el. 1688. a franciák újra elfoglalták, de már a rákövetkező évben kénytelenek voltak a szászok és bajorok egyesült serege előtt újra elhagyni. 1792 okt. 21. Custine francia generális foglalta el, de 1793 jul. 23-án a Kalckreuth vezérlete alatt álló poroszok visszavették. 1797 dec. 29. a franciák újra bevették és a lunevillei béke kezökben meg is hagyta. 1814. makacs ostrom után a szövetségesek kerítették hatalmukba. A bécsi kongresszus német szövetségi várrá nyilvánította; 1816. pedig a hesseni nagyhercegnek itélték oda 1857 nov. 18. egy puskaporos torony felrobbanása a város egy részét romba döntötte. Az 1866-iki osztrák-porosz háboru után a vár megszállásának joga kizárólag a poroszokat illeti. 1893 óra Planitz tábornok tervei szerint nagy erősített tábor készül.
