Mahmud
Mahmud (I.) török szultán (1730-54), II. Musztafa fia és III. Achmed utóda a trónon. 1696 körül szül, megh. 1754. Miután a janicsárok felkelését vérözönben elfojtotta és a persa sahval folytatott, még III. Achmed által megkezdett háborunak véget vetett, 1736-39. a szövetséges III. (VI.) Károly magyar király és Anna cárnő ellen fordította fegyvereit. Ebben a háboruban Károlylyal szemben siker követte zászlóit, ugy hogy a bécsi udvar Szavójai Jenő hódításait (Szerbia- és Boszniában) visszaadta a törököknek. Kis-Oláhország is a szultán hatalmába esett. A trónon öcscse, III. Oszmán követte. L. Törökország.
2. M. (II.) török szultán (1808-39), I. Abdul Hamid fia, szül. 1785., megh. 1839 jul. 1. IV. Musztafa (öcscse) megöletése után (1808) mint az Oszmán-család egyetlen élő sarja, ellentállás nélkül foglalta el a trónt. Eleintén sok nehézséggel kellett neki megküzdenie; a birodalom számos tartományában felkelés dühöngött, a pénztár üres volt, a közigazgatás meg elcsenevészett állapotban. A szerbek felkelése maga után vonta az oroszok beavatkozását, mi végre nyilt háborura vezetett. M. szerencséjére azonban I. Napoleon császár szintén hadat izent az oroszoknak, kik ilyformán seregeiket Bolgárországból visszahivták és Bukarestben békét kötöttek a törökökkel. A beállott béke idejét M. üdvös reformok hozatalára fordította, de egyúttal Ali, a hatalmas janinai pasa ellen küldte csapatait. Ali hatalmát ugyan megdöntötte, de a görögök szabadságharcával szemben a törökök tehetetlenek voltak. A harctérről érkező balhirek a hadsereg gyökeres reformjának tervét érlelték meg M.-ban, melyet az ellenkező janicsárok tömeges lemészárlása után meg is valósított. De még be sem fejezte a hadsereg újjászervezését, midőn az oroszok újra hadat izentek és az 1828-29-ik év folyamán egészen Drinápolyig nyomultak elő, mire M. aztán békét kötött velük, melyben többi között Görögország függetlenségét elismerte. Azontul is balsors kisérte M. zászlóit, igy különösen a Mehemed Ali egyiptomi alkirály ellen folytatott küzdelmekben. E háboru befejezését M. már nem élte meg. Legidősebb fia, Abdul Medsid követte őt a trónon. A hadsereg újjászervezése körül, miben porosz tisztek, igy Moltke is, segélyére voltak, nagy érdemeket szerzett M., ki a nyugateurópai civilizáció iránt különben is érdeklődött. V. ö. Bastelberger, Die militárischen Beformen unter M. II. (Gotha 1874).
