Magyal
Magyal v. magyalfa (növ.), a nép nyelvében közönségesen a Quercus lanuginosa Thuil., magyan v. magyó hangzással is, az irodalom M.-nak az Ilex L. (Aquifolium Plin.) géniuszt nevezi. Ez a róla nevezett család fája v. cserjéje. Levele váltakozó, gyakrabban örökzöld, épszélü, fogas v. tövisfogu. Virága többnyire a levél tövében keletkezik, kevésvirágu, álernyő, csonthéjas gyümölcse gömbölyded, 4-8 magu. Mintegy 175 faja elszórva az egész földkerekségen terem, de többnyire amerikai. Európában és hazánkban csak az I. Aquifolium L. (krisztustövis) terem. Ez cserje v. a déli vidéken 6-12 m. magas fa, levele tojásdad, bőrnemü, bodros, a vén fán inkább épszélü, a hajtásokon öblös, tövisfogu, fényes, virága zöldesfehér, gyümölcse piros v. sárga, borsónagyságu. árnyékos erdőben, hazánknak inkább a déli részén elszórva, de Japánban és Virginiában is terem. Koronája sűrü lombu, tojásdad. Nagyon lassan nő, csak 80 esztendő mulva lesz meglehetős magas. Magva 11/2-2 esztendő mulva csirázik. Az I. Paraguayensis St. Hill. (l. az Élvezet növényei képén), D.-amerikai bokor, levele ékforma vagy hosszaslándsás, tompa, ritkásan fogas. Paraguayi, perui jezsuita tea, maté vagy yerba néven Dél-Amerika nagyrészének kedvelt s mindennapi itala. hathatós része a kaffein (egy fajtájában 44%). A fogyasztást 4 millió kg.-ra becsülik. Az I. theezans Mart. braziliai, leveléből tea lesz. - Az I. Dahoon Walt. floridai; belőle lesz az indus tea v. yaupon. Az Ilex gongonha Lamb. braziliai fa leveléből teát szokás főzni s kommini, konchonga, gongonha v. kangucha-nak nevezik. A paraguai teánál rosszabb, de azért árulják.
Magyalfélék (Aquifoliaceae seu Ilicineae), kétszikü, mintegy 150 fajt összefoglaló család a kutyafaképüek rendjében. Leginkább télizöld fás növények. Levelök váltakozó, egyszerü; virágjok csillagszerü 4-es v. ötöságu, a levél tövéből sarjadzik, pároséltü; gyümölcsük csonthéjas bogyó. A legközelebbről rokon kecskerágóféléktől az különbözteti meg, hogy virágjokban a termő alatt nincs tányérka, petéjök pedig magános és csüngő. A M. a tropikus és szomszédos területen nőnek, Amerikában a leggyakoribbak. Az Ilex és Prinos levélnyomása a geologia harmadik korából ismeretes.
