Magister
Magister (lat.), tulajdonképen a. m. mester, összefügg a latin magnus, magis és a gör. megasz szavakkal és elöljárót, felügyelőt, intézőt jelent. A római alkotmányos és állami életben mégis kétféle értelme alakult ki,még pedig: A) állami hivatalnok, milyen: M. admissionum, császári szertartásmester; M. acris vagy rationalis, pénztáros; M. census, adófelügyelő, főnöke ama tisztviselőknek, akik becsléssel és az adók kivetésével foglalkoztak; M. equitum, a diktátornak állandó segéde és helyettese, aki a lovasságnak főparancsnoka volt, azonban a diktátornak feltétlenül tartozott engedelmeskedni. Különben kiváló méltóságot viselt. M. militum, nagy Constantin által kreált állás olyan tábornokok részére, akik valamely kerületben vagy valamelyik fegyvernemnél a legfőbb parancsnoksággal és feltétlen hatalommal voltak felruházva, Constantin tulajdonképen ugy a gyalogságnál, mint lovasságnál nevezett ki egy-egy főparancsnokot (ma főfelügyelő), aki M. euqitum, illetve peditum nevet viselt, de háboru esetén egy főhadparancsnok állott az egész sereg élére, akinek akkor M. utriusque militae v. M. armorum volt a neve, M. morum a. m. cenzor. M. officiorum, udvari marsal v. az uralkodó személye körüli miniszter, szintén Nagy Constantin által kreált méltóság. Az ő ügykörébe tartozott a kihallgatások vezetése és az udvari emberek személyes, sőt peres ügyei is. M. populi a. m. diktátor, M. scriniorum, a császári kabinetiroda főnöke, egyúttal pedig az udvari kancellária főfelügyelője. M. vestis lineae, a császári fehérnemü ruhatárának felügyelője. B) M. volt számos egyházi és világi testületnek elöljárója; főbbek: M. collegiorum, p. a fabri signarii, fullones stb. testületében, tehát a. m. céhmester; M. municipiorum pagorum vicorum: községi tisztviselők; papi M.-ek: M. augurum, decemvirorum sacrorum, fratrorum Arvalium, salioru, sacerdotum. A magánéletben, kivált a jogi és gazdasági téren voltak: M. auctionis, tömeggondnok; M. convivii, remekivó, a régi magyar «kupakirály»; M. navis, hajóskapitány; M. operum singulorum officiorum, gazdasági munkafelügyelő; M. scripturae a. m. publicanus.
A pápai udvarban a M. sacri palatii, rendszerint egy domonkosrendü barát, arra ügyelt, hogy az apostoli kápolnában tartott beszédekben semmielő ne forduljon, ami a vallást bármi módon is sérthetné. Ezért később tagja lett a könyveket biráló kongregációnak is. A laikus értelemben vett M., az egytemek feállítása előtt, egyenlő rangu cím volt a mai doktorral, s azt illette meg, aki valami tudományt tanított és tantványokat gyüjtött maga körül; e rangnakelső foka a baccalaureus (l. o.) volt s a M. címet csak a sikeresen kiállott nyilvános disputációk után adták meg (M. legens); később az akadémiai képzettség (Liberalium artium magister, röv. L. A. M. és A. M. is) megjelölésére használták a filozofiai szakot (facultas artium liberalium) végzett tudósoknál.
