Magdeburg, 1. közigazgatási kerület a porosz szász tartományban Anhalt, Braunschweig, Hannovera és Brandenburg közt, 11 504 km2 területtel, (1890) 1 071 421 lak. Az egykori Nordmark, M. érsekség, Halberstadt püspökség, Quedlinburg apátság és Wernigerode grófságból alakult.
Járásai a következők:
| A járás neve | | Területe km2-ben | Lakóinak száma |
| Halberstadt vidéke | 433 | | | 38 620 |
2. M., az ugyanily nevü kerület és a porosz szász tartomány fővárosa, első rangu erősség, az É.-Németország egyik legélénkebb forgalmu helye, nagyobbára az itt 3 ágra oszló Elbe balpartján, több vasúti vonal mellett, (1890) 202 234 lakossal, élénk iparral és kereskedéssel. A fontosabb iparágak: vasöntés, gép-, cukor- és hajógyártás, továbbá csokoládé-, pótkávé-, bőr-, dohány-, szesz-, szappan-, ólom-fehérgyártás, kémiai ipar, kesztyü-, harmonika-, pénzszekrénykészítés, gyapju-, pamutáruszövés, cukorfinomítás, sörgyártás és fafaragás.A kereskedés főcikkei: első sorban cukor, azután vasáruk, gabona, pótkávé, bor, szén, pamut, dohány, vászon, posztó és gyapotáruk. Az összes vasúti forgalom (1892-93) 2 270 361 tonna, a hajóforgalom pedig 1 501 768 tonna. M. a tulajdonképeni városból, azután Sudenburg, Buckau, Neustadt, Wilhelmstadt és Friedrichstadt külvárosokból áll. Középen, a Werder nevü szigeten, amelyet hidak kötnek össze az Altstadttal és Friedrichstadttal, áll a citadella. 1866 óta a várost egy sor külső erőddel látták el; ennek következtében a belső várost körülfogófalakat eltávolíthatták és igy a város szabadon terjeszkedhetett. Ny-i oldalán ily módon egy egészen új, szép város keletkezett, amelynek legszebb ékessége a Lucae tervei szerint készített szinház, továbbá a nagy középponti pályaudvar. A régi sáncok helyét ültetvények foglalják el. Legélénkebb forgalmu utcája a Breitenweg. Legjelentékenyebb épületei: a székesegyház (119 m. hosszu, legnagyobb szélessége 32 m.), amelyet a leégett bencés-templom helyén 1208-1363-ig építettek és III. Frigyes Vilmos korában restaurálták; benne látható Vischer mintázata szerint készített gyönyörü érc-szarkofágja Ernő érseknek, Nagy Ottónak és Editha nejének egyszerü márványlappal jelölt sírja, továbbá Adalbert érsek síremléke, Tilly sisakja, vezéri botja és kesztyüje és egy nagy hétágu ércgyertyatartó. A székesegyház közelében van a Mária-templom a XII. és XIII. sz.-ból. Az Altenmarkton áll Nagy Ottónak 2,5 méter magas lovasszobra 1290-ből, 4 páncélosférfiés 2 allegorikus női alakkal; a mellette levő szabad téren pedig Francke (megh. 1851.) főpolgármester szobra látható. A Fürstenwall az Elbe partján a legkedveltebb sétahely. A belvárostól DNy-ra van végre a Friedrich Wilhelmsgarten, szép nagy vigadóval.
M.-ról, mint kereskedelmi helyről már 805-ben történik említés. Fölvirágzásának megalapítója I. Ottó volt, aki 937. itt egy bencéskolostort alapított, amelyet 968. érsekséggé emeltek. Az érsekség későbben 5400 km2 területet foglalt el. 1524. a város fölvette a reformációt; midőn pedig az augsburgi interimet elvetette, birodalmi átok alá esett és Móric szász herceg 1551. elfoglalta, de vele kiméletesen bánt. A 30 éves háboruban 1629-ben Wallenstein sikertelenül ostromolta 28 hétig. 1631. Tilly újra ostrom alá fogta és máj. 10-én rohammal bevette; ez ostrom után a város, 130 házatkivéve, elpusztult és lakói közül 30 000 ember oda veszett. Guericke Ottó volt ekkor polgármestere. (V. ö. Volkholz, Die Zerstörung M.'-s, 1892.) 1648. a M.-i érsekség mint világiasított fejedelemség, Brandenburgnak jutott. 1806-ban a franciák minden ellenállás nélkül elfoglalták. 1814. azonban Poroszország visszakapta. V. ö. Hoffmann, Chronik d. Stadt M., neu bearb. von Hertel u. Hülsse (1885-86); Brandt, Der Dom zu M. (1863); Woller, Gesch. d. Stadt M. (1890); Kawerau, M. (1891); Hertel, Urkundenbuch von M. (2 köt., 1894); Tollin, Gesch. der französ. Colonie von Magdeburg (mostanig 3 kötet).
