Löw,
Löw, 1. Immánuel, zsidó teologus és iró, szül. Szegeden 1854 január 20. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, egyetemi és teologiai tanulmányait Berlinben végezte; 1878 óta atyjának L. Lipótnak (l. o.) utódja a szegedi rabbiságban. Kül- és belföldi, magyar, német és francia nyelven megjelent számos értekezésen és apróbb tudományos cikken s egyes zsinagógiai és alkalmi beszédeken kivül, munkái: Aramaeische Pflanzennamen (Lipcse 1881); A szegedi zsidók (Szeged 1885, Kulinyi Zsigmonddal); A szegedi chevra (u. o. 1887, Klein Salamonnal); Hét beszéd (u. o. 1883); Imádságok zsidók számára (u. o. 1883, 2-ik kiadás 1894); Alkalmi beszédek (u. o. 1891); Kossuth Lajos (6 emlékbeszéd, u. o. 1894).
2. L. Lipót, zsidó teologus és iró, a modern magyar zsidóság legkimagaslóbb alakja, szül. Czernahorán (Morvaország) 1811 máj. 23., megh. Szegeden 1875 okt. 13. Talmudi tanulmányait Trehitschben, Kolinban. Leipnikben és Kismartonban (itt Perls Mózes rabbinál) végezte s emellett behatóan foglalkozott a héber nyelvvel s irodalommal. Azután Prossnitzba ment, hol Schwab Löw későbbi apósának vezetése alatt tanulmányait folytatta és 1834-35. mint tanító működött az általa újra szervezett talmud-tóra iskolán. 1835. Ó-Budára, majd Pestre ment mint nevelő, onnan (1837) Pozsonyba és (1839-40) Bécsbe, mindenütt tanítva és tanulva. 1840-46. Nagy-Kanizsán volt mint helyettes rabbi és hitszónok, 1846-40. rabbi Pápán. A szabadságharcban mint a veszprémvármegyei nemzetőrök zsidó tábori lelkésze vett részt; hazafias magatartása miatt Haynau (1849 okt. 15.) elfogatta és a Neugebäudeben két hónapig fogva tartotta. Egy évvel később a szegedi hitközség választotta rabbijának, s ez állásában működött élte fogytáig. A bel- és külföldi zsidó és nem-zsidó hirlapokban zsidó tudományos és napikérdéseket tárgyaló számos cikket tett közzé magyar, német és héber nyelven; kivált az általa megalapított Ben-Chananja c. folyóiratban (Szeged 1858-67; 1866 óta tudományos, homiletikai és didaktikai mellékletekkel). Egyes zsinagógai és alkalmi beszédeken és apróbb, nagyobb, gyakran úttörő értekezéseken kivül főbb munkái: Die Schicksale und Bestrebungen d. Juden in Ungarn (két cikk a Busch-féle Kalender und Jahrbuch für Israeliten, Bécs 1845-46); Hamafteách, Einleitung in d. heil. Schrift (I. rész, Nagy-Kanizsa 1855); Bibl. Geschichte z. Gebrauche d. israel. Volksschulen (Bécs 1835, Tóbiás fiának magyar fordításában Pest 1864); Történeti és vallástudományi értekezések (Szeged 1861); Áron Chorin, eine biographische Skizze (u. o. 1863); A zsidó eskü multja stb. (Pest 1868); Die jüd. Wirren in Ungarn (u. o. 1868); Zsinagügiai beszédek (Szeged 1870); Graphische Requisiten und Erzeugnisse bei den Juden (Lipcse 1870-71); Der jued. Kongress in Ungarn (Pest 1871); Jued. Dogmen (u. o. 1871); Das neueste Stadium d. ung. jued. Organisationsfrage (u. o. 1871); Die Lebensalter in d. jued. Litteratur (Szeged 1875). Összegyüjtött cikkeit s apróbb munkáit kiadja fia, L. Immánuel (l. o.); érdekes életrajzát v. ö. Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond, Szegedi zsidók (172-251. old.); L. végtisztessége (Szeged 1876).
3. L. Sámuel, orvos, az előbbinek fia, szül. Pápán 1846. A nép- és középiskolát Szegeden, orvosi tanulmányait Bécsben végezte, 1871-ben a bécsi egyetemen orvos- és sebészdoktorrá avattatott; 1873. mint gyakorló orvos Budapesten telepedett le. 1876 óta a Pester medizinisch-chirurgische Presse főszerkesztője; ezen szaklapban több tudományos, orvostársadalmi és közegészségügyi cikket irt és a hazai viszonyokat a külfölddel megismertette. 1894. a budapesti kir. orvosegyesült egyik ülése elnökévé, 1895. a budapesti orvosi segélyegylet elnökévé választatott. Az országos balneologiai egyesületben annak megalakulása óta mint főtitkár működik. Az Első magyar általános biztosító társaságnál mint igazgatósági főorvos az életbiztosítás orvosi részének élén áll.
