Lövészárkok,
Lövészárkok, ama legegyszerübb gyalogsági födözékek, melyek a tűzharcot vívó rajvonalnak (l. o.) a gyalogsági tüzelés hatása, valamint a shrapnelekbe töltött lövedékek és az ürlövedékek kisebb repeszdarabjai ellen oltalmat nyujtanak; mindig oly helyeken alkalmazzák, ahonnan az előttük elterülő vidéken előnyomuló ellenség jól célba vehető. Alaprajzuk a terepnek megfelelően megtörött és görbe vonalakból áll. Megkülönböztetnek: kis L.-at, nagy L.-at és lövészállást. A mellvédet természetes rézsutozattal hányják fel, a belső rézsutozatot azonban, a mennyire azt a föld minősége megengedi meredekebbé alkotják, hogy a lövészek jobban fedezve legyenek. A kis L.-ból a katona térdelve lő, a nagy L.-ból az árokban állva, a lövészállásban pedig a katonák amikor lőnek, a lőpadra lépnek fel. A kis L.-ból csak egy sorral, a nagy L.-ból és a lövészállásból két sorral lőhetnek a katonák.
