Lovagok
Lovagok (lat. eques). Eredetileg a. m. lovon ülő harcos. A L. a régi Rómában és később aközépkorban külön osztályokat alkottak. Rómában a L. intézménye Romulusra vezettetett vissza, ki a három törzsből: Ramnes, Tities és Luceres, három centuria lovast állított föl a háborui szolgálatokra. Az első királyok alatt a centuriák száma hatra emelkedett. Servius Tullius, ki a római alkotmányt reformálta, a katonaságnál is új reformokat léptetett életbe, amennyiben Róma plebejus lakosait is kötelezte hadi szolgálatra. Azok közül, kiknek vagyona az általa alakított osztályok legelsejét fölülmulta, 12 lovas centuriát alkotott, ezen összesen 1800 főnyi csapat volt Rómában a lovagrendnek (ordo equestris) kezdete. Lovat az államtól nyertek, hasonlókép pénzsegélyt annak ellátására, de zsoldot nem. Nemsokára a lovagi rendre nézve is vagyoni qualifikációt állapítottak meg és pedig előbb 400 000, később 600 000 sestertiust. lovagi qualifikációval birók száma egyébként már az első századokban nagyobb volt, mint amennyi hely a lovagi rendben volt. Ez utóbbiba való fölvétel, a létszám nyilvántartása, s a rendből való esetleges kizárás a cenzor föladata volt. Idővel a lovag címbe azokat is befoglalták, kik a lovagrend tagjai ugyan nem voltak, de abba való belépésre jogosultak voltak, vagy lovagszolgálatokat önként, saját lovukkal teljesítettek (equites equo privato). A lovagrend tehát Rómában idővel egyesítette a város születési és pénzarisztokráciáját. Később változás állott be. Kr. e. 129. hozott néphatározat értelmében a szenátorok mindennemü nyilvános pénzügyletektől eltiltattak, és ekkor a lovagrend a tőkepénzesek és kereskedők rendjévé vált. Cajus Gracchus alatt nagyban emelkedett a lovagrend tekintélye, főleg miután Gracchus nekik engedte át Ázsiában az adóbeszedést. A 123-ik évi lex judiciaria az esküdtszékekben való részvételt majdnem kizárólag a L. kezébe adta. Egyidejüleg a L. küljelek által is jelezni kezdték magasabb állásukat. Igy arany gyűrüt kezdtek hordani az addig szokásos vas- vagy rézgyűrü helyett; tógájukon az augustus clavus-t, két keskeny szegélyből álló bíborszegélyt. Egyúttal a szinházakban külön helyeket biztosítottak maguknak. Sulla 82-79. alatt minden jogokat elvette tőlük, ellenben Pompejus 70-ben és 67-ben ismét visszaadta nekik kiváltságaikat. Marius idejében a L. hadi szolgálata ugyszólván teljesen megszünt. Ők maguk egy városi elite gárdát alkottak, mely főleg nagy ünnepélyek alkalmával szerepelt; vezérük a princeps juventutis volt. Azon csekély számu lovag, ki a hadseregben szolgált, rendesen a cohors praetoriában katonáskodott mint lovas, vagy tiszti állást foglalt el. V. ü. Madwig, Kleine phil. Schriften (Lipcse 1875); Zumpt, Über die römischen Ritter und den Ritterstand in Rom (Berlin 1840).
