Líra
Líra (Lyra), az ókor nevezetes hangszere. Egyiptomból jött Görögországba és a hellének legkedveltebb húros hangszerévé lett. A hangfogót rendesen egy teknősbékának héja vagy legalább teknősbékahéjjal kirakott fateknő alkotta. Ebbe ékeltek két botot, később a vadkecskének szarvait (kerata), melyeket egy haránt iga (zügon) kötött össze egymással (l. a két ábrát). A húrok készült tartóba voltak szorítva és a nyergen keresztül fektökben az igára felhúzva. Hol az ujjakkal pengették, hol a verővel (plektron). A történeti időben a L.-nak kiváló szerep jutott nemcsak az ifjuság zenei oktatásában, hanem a lakomákon a szkolionok elmaradhatatlan kisérőjeképen is. Szokás volt az éneket halkan kisérni és mikor az énekes pihent, közben fortét verni a L.-án. Ennek a hangszernek versenytársa, mely sok tekintetben hasonlít hozzá, a kitara. (V. ö. Jahn Károly, Die griechischen Saiteninsturmante, saargemündi programmértek. 1882.) A középkorban a L. tetemesen átváltozott s egyike lett a legkedveltebb hangszereknek, mig későbben a hárfa, a gitár s legutóbb a vonóshangszerek által egészen leszorult. A századok folyamában a L. különféle mellék elnevezésekkel szerepelt, így volt L. di gamba, mely megnagyobbodott alakjánál fogva vonóval a két térd közé fogva kezeltetett, mint a mai gordonka. Volt L. rustica, amely a nép közt nyert elterjedést; L. tedesca, melyet leginkább a németek használtak; L. guitarre, a XVIII. században Franciaországban feltalált hangszer, mely a nővilágnak lett kedvence s az ujjakkal pengették s 6-7 húrral volt ellátva. Ennek végleges átmódosításából keletkezett a manapság is még az olaszok és spanyoloknál leginkább divatos gitár.
1. ábra. 2. ábra.
L. már Eudoxus és Aratos által említett csillagkép 270°-290° rektaszcenzió és 26°-46° É-i deklináció között. Főcsillagja Wega, az É-i ég legtündöklőbb állócsillagja; mellette kissé K-re ε lyrae negyedrendü csillag áll, mely már gyenge operaüvegben is kettős, erősebb nagyításu távcsőben négyes csillagnak mutatkozik. DK-re áll Vegától β és γ; az első, Vegához közelebb álló csillag feltünő spektruma és fényváltozása által vált hiressé. A kettő között áll a gyönyörü gyűrüs Lyra-köd, melynek közepén Gothard Jenő fotográfiai úton szemmel nem látható csillagocskát fedezett fel. A L. 50 szabad szemmel látható csillagot tartalmaz, s a mitologia szerint Orpheus lantjának szimboluma.
