Lapályerdő,
Lapályerdő, magassági elterjedés tekintetében használt kifejezés, mely az áradásoknak már csak kivételes esetekben kitett, de a dombok alját tul nem lépő síksági erdők fogalmát foglalja magában. Rendesen mély és humuszban gazdag talajon, főképen a kocsányos tölgy, v. ezzel elegyesen a szil, kőris, néha a bükk is, de sokszor a lágy lombfák is részt vesznek a L. alkotásában. Hazánkban nagyobb kiterjedésben és jellemző sajátságokkal lép fel a Kőrös, Maros és Bega mentén, a Muraközben stb., Horvát-Szlavonországban a Dráva és Száva között.
