Láni,
Láni, 1. György, evang. tanár, szül. Teplán (Trencsén) 1646., megh. Lipcsében 1688. Szülőföldjén kivül több helyen tanult, igy Kisszebenben és Lőcsén is, honnan 1662. külföldre menve, előbb Vittenbergában, később Rostockban folytatta tanulmányait. 1670. tért vissza hazájába, hol korponai igazgató lett s egyideig lelkészi működést is folytatott. A pozsonyi delegatum judicium 1674. őt is maga elé idézte s megjelenése után előbb Pozsonyban, Berencsen és Lipótvárban fogságban tartotta, azután pedig gályákra indíttatta. Útközben azonban szerencsésen megmenekült s három hónapi bolyongás után Magyarországra jutott, de pár hét mulva jónak látta Németországba távozni, hol Lipcsében telepedett meg s miután theologiae baccalaureus címet szerzett, 1677-től előadásokat tartott az egyetemen. Különféle irányu munkái közül legnevezetesebb a Clypeus veritatis, seu vindiciae narrationis historicae captivitatis papisticae, nec non ex eadem liberationis miraculosae (1677., németül is megjelent 1683.).
2. L. Illés, evang. püspök, szül. Turóc vmegyében 1570., megh. Bittsén 1618 nov. 5. 1597. a mosóci egyház lelkésznek hivta meg s mint ilyent 1602. a turóci egyházmegye esperessé tette. Hat év mulva Bittsére ment, hol Thurzó Györgynek udvari papja lett s 1609. jan. 21. a trencséni egyházmegye esperesévé, az 1610-ik évi zsolnai zsinat pedig az akkor alakított bittsei egyházkerület első szuperintendensévé választotta. Részt vett a késmárki kolloquiumon; püspök-korában pedig a Moschovinus János lengyel prédikátortól Magyarországon is hirdetni kezdett photinusi tanok ellen lépett föl erélyesen az általa e végre összehivott s 1616 febr. 28. tartott bittsei zsinaton. Művei: Scutum libertatis christianae in usu ceremoniarum (Bártfa 1595); Defensio libertatis christianae in usu imaginum (u. o. 1599). Abrahamides és Melik püspök-társaival együtt tót nyelven közrebocsátá a Luther katekizmusát (1812), amelynek 1634. évi új kiadásában függelék gyanánt, ugyszintén a Tranoscius-féle Cythera sanetorum-ban több tótul irt egyházi éneke van közölve, melyek közül ötöt közelebb magyarra fordítva adott ki Jeszenszky Károly Régi hangok (1890) c. művében.
3. L. Zakariás, evang. püspök, az előbbinek fia, szül. Turóc vmegyében 1600 körül; megh. Trencsénben 1645 ápr. 18. Hazai tanulmányainak végeztével külföldre is ellátogatott, hol a vittenbergai egyetemen 1622 körül magisteri címet nyert. Hazatérvén, előbb a bittsei, azután a trencséni, 1628-tól a baáni iskolát igazgatta. Innen 1629. Predmirre, később Vágbesztercére, majd Baánra ment lelkésznek, hol 1639. a gradnai egyházmegye esperesévé, 1642. pedig a bittsei egyházkerület püspökévé választotta. Ekkor Trencsénbe költözött s lelkészi és püspöki kettős hivatalában kifejtett munkásságával kiváló érdemeket szerzett. Művei: Disputatio ethica de actionibus humanis (Vittenberga, év ?); Strigil Aetiologiae Kircherianae (Trencsén 1641); Pseudo-Spiritus Posoniensis (Trencsén 1643, egyidejüleg tótul is megjelent); Dissiatio Luciferi Papistici (az előbbinek függeléke).
