Lang,
Lang, 1. Henrik, német festő, szül. Regensburgban 1838 ápr. 24., megh. Münchenben 1891 jul. 8. Berlinben. Münchenben és Stuttgartban tanult és első sorban Voltnak volt a tanítványa. A ménesekben tett tanulmányai által, katonasága alatt, Magyarországban és az aldunai tartományokban tett utazásain, valamint Párisban kitünő katona- és lófestővé képezte ki magát. Résztvett az 1870-71. hadjáratban, 1874. pedig beutazta Hollandiát, Magyar-, Török-, Görög-, Olaszországot és Kis-Ázsiát. Rendkivüli ügyességgel ábrázolja a lovak legnehezebb mozdulatait, elevenen állítja elénk a lovastámadások rohanását. Legkitünőbb művei: Pusztai lovak a mocsárban; Magyar lovak; Párisi lóverseny; A sedani csata; A floingi támadás; A Bredow-dandár támadása Vionvillenél; Részlet a wörthi csatából.
2. L. Henrik, német protestáns teologus, szül. Frommenben (Württemberg) 1826 nov. 14., megh. Zürichben 1876 jan. 13. Teologiai tanulmányait 1844 után Tübingában végezte Baur befolyása alatt. 1848 után a st. galleni kanton egyik falujába választatott lelkészül, 1863 után a zürichi tó partján, Meilenben lelkészkedett. 1871. a zürichi szt. Péter egyházhoz hivatott lelkészül, s itt működött haláláig. Ő szerkesztette 1859 óta a Zeitstimmen für die reformierte Schweiz c. folyóiratot, melynek helyébe 1872 után az általa és Langhaus által Bernben kiadott Reform lépett, mely folyóirataival és egyéb műveivel széles körben nagy hatást gyakorolt; többek között hazánkban is a hatvanas években keletkezett és virágzott «Protestáns egylet» az ő szellemi befolyása alatt keletkezett, s ezen egyesület folyóirataiban számos cikke és értekezése magyar nyelven is megjelent. Művei: Versuch einer christlichen Dogmatik (2. kiad. 1865); Ein Gang durch die Welt (2. kiad. 1870); Religiöse Charaktere (2. kiad. 1872); Stunden der Andacht (1862-65, 2 köt.); Das Leben des Apostels Paulus (1866); Martin Luther (1870); Religiöse Reden (2. kiad. 1876, 2 köt.).
3. L. Károly Henrik lovag, bajor történettudós, szül. Balgheimban 1764 jul. 7., megh. ansbachi jószágán 1835 márc. 26. Altdorfban jogot tanult; 1789. Bécsben a württembergi követ magántitkára lett, 1791-93. Göttingában történettudománynyal foglalkozott s 1795. a plassenburgi titkos levéltár őrévé nevezték ki. Miután 1797. mint porosz követségi titkár részt vett a rastatti kongresszuson, 1799. az ansbachi kormányzóságban hadi és uradalmi tanácsos lett. 1811. a müncheni birodalmi levéltár igazgatójává nevezték ki és 1817. nyugalomba lépett. Jelesebb művei: Historische Entwickelung d. deutschen Steuerverfassung (Berlin 1793); Historische Prüfung des vermeintlichen Alters der deutschen Landstände (Göttenga 1796); Neuere Geschichte des Fürstentums Bayreuth (u. o. 1798-1811); Annalen d. Fürstentums Ansbach unter d. preussischen Regierung (Frankfurt 1806); Bayrische Jahrbücher von 1179 bis 1294 (Augsburg 1816); Adelsbuch des Königreichs Bayern (München 1816); Geschichte der Jesuiten in Bayern (Nürnberg 1819); Geschichte Ludwigs des Bärtigen, Herzogs zu Ingolstadt (u. o. 1821); Regesta bavarica (München 1822-28, 4 k.); Hammelburger Reisen in elf Fahrten (u. o. 1818-33, humoros tartalmu); Memoiren des Ritters von L. Ezek az emlékiratok csak halála után jelentek meg (Braunschweig 1841, 2 kötet) és óvatossággal használandók.
4. L. Vilmos, német iró, szül. Tüttlingenben 1832 jul. 16. Teologiát tanult Tübingában, de 1858. hirlapiró lett; előbb a müncheni Allgemeine Zeitungnak volt dolgozótársa, 1860 óta a stuttgarti Schwäbischer Merkur egyik szerkesztője. Közben 1879-81. kiadta az Im neuen Reich c. jeles hetilapot. Az olasz irodalom- és művelődéstörténet szakavatott, jelestollu munkása. Munkái: Michel Angelo als Dichter (1861); David Fr. Strauss (1874); Transalpinische Studien (1875, 2 köt.); Peloponnesische Wanderung (1878); Von und aus Schwaben (1885-90, 7 füzet).
