Lanfranc,
Lanfranc, bölcsész, egyházi iró, szül. Paviában 1005., megh. 1089 máj. 28. 1040. Dél-Franciaországban iskolát nyitott. Iskoláját sokan látogatták. Majd Normandiába ment és ott a hires beci kolostorba lépett és ott is iskolát alapított. 1063. az I. Vilmos által alapított és szt. Istvánról nevezett caëni kolostor apátjává, 1070. canterbury érsekké és Angolország primásává lett. A bölcseleti tudományok felélesztője s a skolasztika megalapítója. Nevezetesebb munkái: De corpore et sanguine Domini, adversus Berengarium Touronensem; Commentarius in epistolas s. Pauli; Epistolarum liber (60 levél); Pericope orationis quam in concilio anglicano habuit. Kiváló tanítványa volt szt. Anzelm, aki utóda is lett a canterbury érseki széken. Műveinek legjobb kiadása 1648. jelent meg, dom Luc Cochéry tudós bencés felügyelete alatt; újabban Giles adta ki 1844-45. 2 kötetben Oxfordban.
