Landshut,
Landshut, az ugyanily nevü járás székhelye és a bajorországi Alsó-Bajor-kerület fővárosa az Isar és vasút mellett, (1890) 18 862 lak., gép-, kötél-, dohány-, sörgyártással, kémiai iparral, nagy malmokkal; élénk ló- és szarvasmarhavásárokkal; a különböző nép- és középiskolákon kivül gazdasági, gyümölcstermelő- és agyagipariskolával; képtárral és egyéb gyüjteményekkel rendelkező történelmi társulattal; gazdasági, ipar- és botanikai egyesülettel. L. régi és újabb szép épületekben aránylag igen gazdaság; legkiválóbb épületei és műemlékei: a szt. Márton-templom a XIV. és XV. sz.-ból, 133 m. magas toronynyal, szép kőoltárral 1424-ből, Scheerertől származó üvegfestményekkel; a szt. Jodok-templom a XIV. sz.-ból, Sickinger, Eberhardt és Schuler által készített szép oltárokkal; II. Miksa király bronzszobra Bernhardtól; a városháza Seitz és Spiess festette freskókkal és gót homlokzattal; a tanácsház, szép renaissance-épület oszlopcsarnokkal és pompás termekkel. Az 1800. idehelyezett egyetemet 1826. Münchenbe vitték át. A város tőszomszédságában van Trausnitz vára, bajor fejedelmi kastély (1204-ből) szép festményekkel és famunkákkal, architektonikus szempontból jelentékeny kápolnával és a II. Lajos számára berendezett pompás lakosztálylyal. Valamivel távolabb vannak az Isar mellett Wolfstein romjai, ahol 1252. Kpnradin, az utolsó hohenstaufi született L. 1255-1504-ig Bajor-L.-nak volt a fővárosa. V. ö. Wiesend, Topogr. Gesch. v. L. (1858); Kalcher, Führer durch die Stadt L. (1888).
