Lándsa,
Lándsa, 3-6 méter hosszú fanyél végére erősített 15-30 cm. hosszu, hegyes, kétélü penge által képezett döfő fegyver, melyet már az ókorban mind harcra, mind pedig vadászatra használtak. A lövő fegyvereknek feltalálása óta a hosszu nehéz L.-kat mindinkább ritkábban használták s végre csakis a könnyü lovasságnak egy része használt még könnyü dsidákat. A magyar huszárok csakis a XVII. sz. vége feléig használtak kópjákat (l. o.), azaz a dsidáknál valamivel nehezebb L.-kat, mig a lengyel lovasság, a kozákok s az ezek példájára szervezett német ulánusok (francia lanciers-k), s az olasz lancierik a dsidát napjainkig megtartották. Hadseregünkben jelenleg már nem használnak dsidát; a német hadseregnél azonban a legújabb időben az összes lovas-ezredek legénységét L.-kal fegyverezték fel. Oroszországban csakis a gárdavértesek, a huszárok és a kozákok első sorai használnak L.-kat. L.-nak nevezték a XV. sz. végéig az oly lovas-csoportot is, mely egy vértezett, nehéz L.-val rohanó lovag s az ennek támogatására szolgáló 5-6 könnyü lovas által képeztetett (franc. lance fournie, ném. Lanze v. Gleve). - L., a gör. egyházban ama hegyes és kétélü kés, melyet az áldozati kenyér felvágására használnak. Jelenti a L.-t, melylyel a katona Jézus oldalát megnyitotta.
