Lamberg,
Lamberg, Karintiából ideszakadt honfiusított magyar grófi és hercegi család. Törzsapja II. Vilmos, a XIV. sz.-ban Krajnában nőül vette Nikolaus von Pöttweins báró leányát s örökösét; három fiával a család három főágra szakadt, melyek közül az egyik (Jakabé) 1689., a másik (Györgyé) a XIX. sz.-ban kihalt, mig a harmadik (Boldizsáré) még most is él az (1524 óta bárói) Ortenegg-ágban. Most már ez is három családra szakadt: 1. az idősebb feistritzi ágot, melyet Rajmund (1667. gróf) alapított, jelenleg L. Károly Raymund gróf (szül. 1840 jun. 9.) császári és királyi kamarás képviseli; 2. a középső ág, melynek törzsapja György Zsigmond volt, ismét két oldalágra szakadt; az elsőnek megalapítója János Miksa (1608-82) császári követ volt Rómában, majd a vesztfáli békében mint a császár meghatalmazottja vett részt; egyik fia János Fülöp (1651-1712), a törökök ellen harcolt, majd diplomáciai küldetéseket végzett s végre pappá szenteltetvén, kardinális lett. Lipót Mátyás gróf (1667-1711) I. József főlovászmestere, hercegi címet is kapott, de ez a cím fiának, Gusztávnak (megh. 1862 febr. 3.) halálával megszünt. 3. a harmadik ágot, mely 1667 óta grófi méltóságot kapott, az 1764-65. évi XLVII. t.-c. Ferenc Antal gróf császári és királyi kamarás, továbbá az 1790-91. évi LXXIII. t.-c., Fülöp császári és királyi kamarás és József lovas kapitány személyében maradékaikkal együtt honfiusította. Ebből az ágból sarjadt L. Ferenc Fülöp gróf, osztrák altábornagy, szül. Moóron 1791 nov. 30. Huszonegy éves korában hadnagy a 3. ulánusezrednél, 1813. főhadnagy, 1823. őrnagy, 1834. vezérőrnagy s 1842. altábornagy. Mint magyar honos jelen volt az 1847-iki pozsonyi országgyülésen s műveivel: Még egy terra incognita; Ungarus politische Zukunft (Pozsony 1842); Ungarns politische Stellung in Europa von Einwanderung der Magyaren bis auf die Gegenwart (Lipcse 1842) irodalmilag is részt vett a kor politikai mozgalmaiban. 1848 szept. 5. császári biztossá, Magyarország katonai parancsnokává s ideiglenes nádorrá neveztetett ki s Pestre küldetett a békét helyreállítani; midőn e célból szept. 28. Budáról Pestre akart átjönni, egy lázongó néptömeg megtámadta s kocsijából kihúzva, meggyilkolta. Említésre méltó, hogy L.-et, mint aki a «hadügy magyarosításán buzgón működik», 1844. a magy. tud. akadémia tiszteletbeli tagjának ajánlották. V. ö. Hadtörténeti Közlemények (1895, 139. old.).
