Lamanszkíj,
Lamanszkíj, 1. Ivanovics Vladimir, orosz szlávista, szül. Szt. Pétervárt 1833-ban. 1865 óta a szláv nyelvek tanára a szt. pétervári egyetemen. Kivált a régebbi időkben tulzó szlavofil irányban működött és irt, mig újabban legalább valamivel józanabb magatartást tanusít. 1894 nyarán Budapestet is meglátogatta. Munkái: Szlavjane v Maloj Aziji, Afrike i v Iszpanjii (A szlávok Kis-Ázsiában, Afrikában és Spanyolországban, 1859); Szerbija i jugoszlavjanszkija provinciji v Avsztriji (Szerbia és a délszláv provinciák Auszriában, 1864); Isztoricseszkoje izszljedovanije greko-szlavjanszkavo mira (A görög-szláv világ historiai megvilágítása, Szt. Pétervár 1871), mely utóbbiban a görög-szláv és a román-germán világ közti ellentét teoriáját fejti ki; irt továbbá a bolgár nyelvről és irodalomról (1869); az ó-cseh irodalmi emlékekről (1879) stb., valamint kiadott Secrets d'État de Venise címmel (Szt. Pétervár 1884) a görögökre, szlávokra és törökökre vonatkozó XV-XVI. sz.-beli okiratokat a velencei levéltárból.
2. L. Ivanovics Jenő, az előbbeni testvére, szül. Szt. Pétervárt 1825-ben. 1866-81. a szt. pétervári császári állami bank igazgatója volt s a hitel- és pénzügy terén irodalmilag is foglalkozott. Munkái közül felemlítést érdemelnek: O njeurozsájah v Indiji (A rossz aratások Indiában); Szovremennájá Indija (A korunkbeli India, Szt. Pétervár 1889).
