Lamaizmus,
Lamaizmus, a messze szétágazó Buddha tannak az a változata, melyet az 1353. szül. Tszonkhapa alapított. Tszonkhapa követői külsőleg az által különböztek a korábbi buddhistáktól, hogy a papok veres ruháját a régi sárga színű öltönnyel cserélték föl. Tanításuk a különféle buddhista tanok eklektikus gyűjteménye. Fejük a Dalai Lama, kit a bodhiszattva Avalokit esvara újra megtestesülésének tartanak. Ez a Buddha-jelölt nem lehet addig Buddha és nem nyerheti el a Nirvanát, mig csak az egész emberiséget meg nem váltja; hogy ezt az óriási feladatot elvégezhesse, újra meg újra embernek születve a földre jön. Minden egyes Dalai Lama egy ilyen törekvő Buddha-pretendens. Ha a Dalai Lama meghal, a papok új főpap keresésére indulnak. Bizonyos külső jelekről lehet szerintök a Dalai Lamautódot felismerni. Természetesen sok függ itt a khinai helytartó tetszése és egyéb politikai tekintetektől, sőt a meghalt Dalai Lama végrendelkezését is tekintetbe kell venni. Egyenrangu a Dalai Lamával a Tasi-Lumpo-kolostorban székelő Bogdo Lama, kiben a Dhjáni-Buddha újjászületését tisztelik. V. ö. Köppen, Die Lamaische Hierarchie u. Kirche (Berlin 1859); Schlagintweit, Buddhism in Tibet (Lipcse 1863); Waddell, The Buddhism of Tibet or Lamaism, with its nystic cults, simbolism and mythology, and in its relation to Indian Buddhism (London 1895).
