Lakhmidák,
Lakhmidák, a Lakhm törzsből származó arab fejedelmi család, mely a III. sz. második felétől kezdve a persa nagykirály fönhatósága alatt a mezopotámiai arabság fölött uralkodott és a bizanci császárságtól függő ghasszanida (l. o.) arab fejedelmekkel versenyzett. A L. székhelye Hira városa volt; a hirai udvaron a költészet nagy pártolásnak örvendett, az iszlám előtti hires arab költők sűrüen fordultak meg ott és máig is fenmaradt dicsőítő költeményeket intéztek az irányukban bőkezü fejedelmekhez. Az V. sz.-ban a délarab kinditák részéről, kiknek sikerült a középső arab törzseket szövetséggé egyesíteni és a L. területének határáig előnyomulni, nagy veszély fenyegette a hirai államot, mig a VI. sz. elején a L. legyőzték a szövetséget. Imru-ul-Kaisz költő (l. o.) a L. által legyőzött és halállal sujtott legutolsó kindita fejedelem unokája volt. Nemsokára e győzelem után a persa király véget vetett a L. uralkodásának. Utolsó fejedelmüket, V. No'mánt, ki nem igen akarta magát a persák hatalmának alárendelni, 602 körül II. Khoszran láb alól eltette. A L. helyébe a persák helytartókat neveztek ki, mig végül a mohammedán hódítás Mezopotámiát is a khalifa birodalmába foglalta. V. ö. Nöldeke, Geschichte der Perser und Araber zur Zeit der Sassaniden (Lejda 1879); Derenbourg H., Le Diwan de Nâbiga Dhobyâni (Páris 1869).
