Lahovari,
Lahovari, 1. Sándor, román államférfi, szül. Bukarestben 1841 aug. 16. Tanulmányait Párisban végezte, hol 1865. jogi doktorrá avatták s egyszersmind a francia és a római jogra kitűzött pályadíjat is megnyerte. Visszatérve Romániába, részt vett azon mozgalmakban, melyek Cuza herceg detronizálásával végződtek és hozzájárult Hohenzollern Károly későbbi román király megválasztatásához. Midőn 1867. képviselővé választották, Kantakuzén, Gladisteano és több képviselő élén az u. n. ifju pártot alakította s midőn ez kormányra került, L. az igazságügyi tárcát kapta (1870) a Manolakikostaki-kabinetben s ezt az utána következő Katargiu-minisztériumban is megtartotta. Ekkor reformálta a büntető törvénykönyvet és a bűnügyi eljárást s midőn Bratiano kormányra jutásakor tárcáját elvesztette, elkeseredett küzdelmet folytatott ezen liberális kabinettel a sajtóban, a képviselőházban s a szenátusban is, melynek 1884 óta tagja. Majd kijelentvén, hogy a Bratiano-kabinet alkotmányellenes, visszavonult a politikától egész addig, midőn (1888 végén) a Rosetti-minisztérium a földmivelési és kereskedelmi tárcát reá bizta. Ekkor hozta meg azt a törvényt, amely szerint a parasztok az állam javaiból bizonyos területeket megvehettek. A következő évben, midőn Mano lett miniszterelnök, L. a külügyi tárcát vállalta el s azt 1891-ig vezette. A Floresco-minisztérium rövid kormánya alatt visszavonult, de Laszkar Katargiu még ugyanazon év november havában ismét meghivta L.-t a külügyminisztérium vezetésére. L., ki a becsület-rend nagykeresztese, mérsékelt magatartást tanusított az erdélyi oláhok autonomságra irányzott törekvéseivel szemben. Igy 1893 dec. 12. a szenátusban Sturdza Demeter támadásaival szemben erélyesen elitélte a román liga törekvéseit és védte a kormány paszszivitását és 1894 dec. 15. a kamarában mondotta a román kérdést inopportunusnak. 1895 okt. a kabinet többi tagjaival beadta lemondását. - Egyik öcscse, 2. L. Jakab (szül. 1846.), tábornok a román hadseregben s az orosz-török háboruban Plevna mellett kitüntette magát; a Floresco-kabinetben hadügyminiszter lett (1891 márc.) és tárcáját Katargiu kormányra jutása után is (1891 nov.-ig) megtartotta. 1895 okt. 22. a király Sinaiban, egy magánkörben lefolyt jelenet (verekedés) miatt állásától felfüggesztette és rendelkezési állapotba helyezte.
